HOMP
HOMP, (hom-p) fn. tt, homp-ot, harm. szr. ~ja. Túl a Dunán és a székelyeknél divatozó tájszó, s am. felhányt földből csinált dombocska, határjegy, különösen fölmetszett gyepföld, melyet határjegyül, gyepágyul, sirhalmul emelnek. Innen származott: hompol, hompolás, némely tájakon: kompol, kompolás. V. ö. HAN, HANCSIK.
