GAZDAG
GAZDAG, (gaz-d-ag, V. ö. GAZ fn.) mn. tt. gazdag-ot. A müncheni codexben és némely más régi nyelvemlékekben: kazdag. Eredeti értelménél fogva mezei tárgyakban bővelkedő. Szokott értelemben 1) Rangjához, állapotjához képest sok és fölösleges vagyonnal, pénzzel, kincscsel biró. Ellentéte: szegény. Gazdag gróf, nemes, polgár, paraszt. Gazdag ember. Elég gazdag, aki senkinek sem adós. (Km.) Leggazdagabb, aki semmit sem kiván. (Km.) Gazdaggá hirtelen semmi jámbor nem lett. (Km.).
„Bizon elmegyek én, gazdag lány vagyok én,
Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell.”
Gazdagnak gazdag kell, szegénynek szegény kell.”
Néprománcz. (Erdélyi J. gyüjteménye.).
2) Átv. ért. valamivel bővelkedő, magában bizonyos kincseket, drágaságokat rejtő. Borban v. borral gazdag Baranya. Ezüsttel, aranynyal gazdag bányák. Ritka és drága régiségekkel gazdag gyüjtemény.
„Egy évvel gazdagabb lett a tapasztalás;
És ismét a jövő felé néz a lélek,
Hol déli bábjával játszik a reménység.”
És ismét a jövő felé néz a lélek,
Hol déli bábjával játszik a reménység.”
Pompéry.
3) Átv. ért, drága, költséges, nagy becsü. Gazdag ajándék. Gazdag ebéd, lakoma. Gazdag öltözet, aranyozás. Gazdag gyöngyök.
