DICSEKĚDIK
DICSEKĚDIK, (dics-ek-ěd-ik) k. m. dicsekěd-tem, ~tél, ~ětt. Kérkedik, azaz valódi vagy nagyított, vagy költött érdemeit ön maga mondogatja, s magát az által nyomatossá, tiszteletessé tenni iparkodik. Más tollával dicsekedik. Vitéz tetteivel, pénzével, nemességével, őseivel dicsekedik. Mit dicsekedel a gonoszságban? (51. Zsoltár).
