AJAK
AJAK vagy AJK, (aj-ak vagy aj-k) fn. tt. ajakat vagy ajkat, tb. ajakak vagy ajkak. A száj nyilása körül többé kevesbbé kihajló pirosas húskörnyezet, mely a szájat kinyitja és bezárja. Felső ajak, alsó ajak. Vastag, vékony, széles, keskeny, piros, megkékűlt ajak. Képesen szólva: sással metszett, bíbor, cseresznyeszín, csókratermett ajak. Mézajkakon beszélni. Öszvehúzni, szétvonni, harapni, szopni, nyalni az ajakat. Sima, cserepes ajak. Nyúlajak, mely mint a nyúlé, be van vágva, s a fogakat láttatja. Ajakon termett és nem szűben gyökeredzett szó. Km. Lesni a kedves ajkairól fakadó szavakat. Ajkamon a neve, csak ki nem tudom mondani. Ajkán száradt a szó = beszédében megakadt. Fölbiggyeszti az ajkát. Ajakába harap.
„Hol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén,
A riadó vak mélységet fölverje szavával.“
A riadó vak mélységet fölverje szavával.“
| Vörösmarty. |
Gyöke a nyilást jelentő aj (l. AJ (1)), melyből kisarjadzó k képzővel lett aj-k, könnyebb kiejtéssel ajak, mely mintegy kinövést jelent ezen testrészekben is: far-k, far-ok, sar-k sar-o-k, mar-k mar-ok, tor-k tor-ok, hüvely-k, köny-ök, der-k, der-ek.
