Sidonius
Sidonius, C. Sollius Modestus Apollinaris, keresztény költő, Gallia egyik legelőkelőbb keresztény családjának sarja s Avitus császár veje, 430-ban született Lugdunumban, Romában már praefectusságig vitte, midőn az egyházba lépett s Arverna (Clermond-Ferrand) püspöke lett. Sógorával több évig védte a várost a gótok ellen, egy ideig fogságukban volt, aztán visszatért püspöki székébe s meghalt 482-ben. Legtöbb költeménye püspöksége előtt keletkezett, t. i. három panegyrikus (Anthemius, Majoranus s Avitushoz), két epithalamium Statius és Claudianus mintájára, egy-egy dicsőítő dal barátja kastélyára s Narbo városára és kisebb alkalmi költemények gondos kidolgozásban, erős rhetorikával s telve mytholigiai tudákossággal. Levelei (nagyrészt valódi levelek) kiváló tartalmi érdekkel birnak s valódi galliai grandiloquentia mellett nem kis tehetséget tüntetnek föl a leirásban és jellemzésben. – Irodalom: Epistulae et carmina rec. Luetjohann, Berolini, 1887 (Mon. Germ. hist. auct. ant. 8). Germain, Essai sur A. s. Montpellier, 1840. Kaufmann, Die Werke des C. S. A. S. als eine Quelle für die Geschichte seiner Zeit, Göttingen, 1864. Chaix, S.-A. et son siècle, Clermont-Ferrand, 1867–68. Büdinger, A. S. als Politiker, Wien, 1881. B. F.
