Kánaán kutya
Kánaán kutya
(Canaan Dog). Ősi fajta; régi, Kr. e. 2000-ből származó egyiptomi ábrázolásokon már szerepel mint nyájőrző kutya. A zsidók kiűzetése után a Kánaánban maradt kutyák elvadultak, páriaként kóboroltak, és benépesítették az egész Közel-Keletet. Hosszú idő telt el, amíg - 1979-ben, Bernben - sor kerülhetett a ~ világpremierjére: mint önálló fajtát elismerték és bejegyezték a nemzetközi katalógusba.
Mind a mai napig megőrizte szabad életformájából adódó természetes tulajdonságait; meglehetősen vad, bizalmatlan, verekedő, de ragaszkodó és hűséges. Jó jelző és védő kutya, bevált mint vakvezető és házőrző is. Közepes termetű, érdekes megjelenésű eb. Feje a homlokánál széles, orra felé elkeskenyedő, kissé rókaszerű. Orrtükre fekete, szeme nagy, kerek, sötétbarna. Fülei nagyok, meglehetősen távol vannak egymástól, fel- és szétállnak. Nyaka közepesen hosszú, izmos, háta egyenes, mellkasa mély, a könyékig ér, hasa felhúzott, ágyéka erőteljes, feszes. Hosszú végtagjai párhuzamosak, egyenesek. Erős, izmos, mozgékony farkát fölfelé tartja, a vége kissé kunkorodik. Szőrzete rövid, kicsit durva, majdhogynem szálkás; színe fehér, fekete, homoksárga, ill. vörösbarna, foltokkal tarkított. Marmagassága 50-60 cm; testtömege 15-18 kg.
Kánaán kutya
