Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak * tanítása.
Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink * beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te * jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
Mert nem az * ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.
Mégis * megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
Oda dobtál minket * vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
Eladtad * a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
Csúfságul vetettél * oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
Példabeszédül vetettél oda * a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
A csúfolók * és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a * halál árnyékát.
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek * titkait.
Bizony te éretted gyilkoltak * minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
Serkenj fel! * Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a * földhöz tapad testünk.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg * minket a te kegyelmedért!