A MAGYAR REFORMMOZGALOM ZÁSZLÓBONTÁSA A „KÉT TESTVÉRHAZÁBAN” ÉS MEGSZERVEZÉSE ERDÉLYBEN
A MAGYAR REFORMMOZGALOM ZÁSZLÓBONTÁSA
A „KÉT TESTVÉRHAZÁBAN” ÉS MEGSZERVEZÉSE ERDÉLYBEN
A „KÉT TESTVÉRHAZÁBAN” ÉS MEGSZERVEZÉSE ERDÉLYBEN
A reformkori erdélyi magyar politikai törekvések főbb kérdéseit, össztársadalmi horderejét tisztázza, és az 1830-as évek fejleményeit részletesen feltárja, forrásait és irodalmát felsorolja: TRÓCSÁNYI ZS., Wesselényi. Az erdélyi reformmozgalom kibontakoztatásának sajátosságaira utal: HORVÁTH M., Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig I (Genf 1863). A magyarországitól eltérő sajátos feltételeket polemikus éllel tárgyalja: PÁLFFY J., Visszhang. (Erdélyi Híradó, 1842. 36), továbbá az első – némileg publicisztikai jellegű és saját tapasztalatokra alapozó-összefoglaló munkák: KŐVÁRI L., Erdély történelme VI (Pest 1866); KEMÉNY Zs., Erdély közélete. Az első kiváló szakmunka, amely teret szentel az erdélyi fejleményeknek: BALLAGI G., A nemzeti államalkotás kora 1815–1847 (MNT IX). Az erdélyi magyar liberális reformmozgalom felívelő szakaszának – levéltári kutatásokra is épülő – újabb összefoglalása: MISKOLCZY A., Társadalom, nemzetiség és ellenzékiség kérdései az erdélyi magyar refommozgalomban (1830–1843) (Sz 1983. 6).
ASZTALOS M., Kossuth Lajos kora és az erdélyi kérdés (Bp. 1928) a sajtó alapján vázolja fel az ellenzéki agitációt. Ennek – sok 1834-i diétára szóló követutasítást tartalmazó – legfontosabb forrása: OL, EOKL, Cista Diplomatica, Gyrás gyűlési jegyzőkönyvek. Belső-Szolnok megyére: Torma József iratai. OSzK, Kézirattár, Fol. Hung. 1234–1235. Ezekben az ortodoxok vallásszabadságát biztosító törekvésekre is sok anyag van. A görög katolikus vallás terjesztését célzó – utolsó – hullámra: OL, EKPr 1827: 27, 99, 113, 1935: 269.
A székelyföldi agitációra a székgyűlési jegyzőkönyvek forrásanyaga mellett jó képet ad: Újfalvy Sándor emlékiratai (S. a. r. GYALUI F. Kolozsvár 1941); A rendtartó székely falu (Bev. IMREH I., Bukarest 1973). A háromszéki határőrök határőrség elleni mozgolódásra: BENCZÉDI G., Berde Mózsa életrajza (Bp. 1901); Kriegsarchiv, Hofkriegsrat, 1840. C 59/8 – a katonai hatóságok kivizsgálási jegyzőkönyvei.
A református egyház átszervezésére: KEMÉNY Zs., Erdély közélete; DÓSA E., Az erdélyhoni evangelico-reformátusok egyházi jogtana (Pest 1863); SZILÁGYI F., Egy lap Erdély legújabb történelméből (Pest 1867); POKOLY J., Az erdélyi református egyház története III (Bp. 1904).
A református és unitárius prédikátorok liberális reformeszméket terjesztő tevékenységére: Prédikátori Tár (Kolozsvár); SALAMON J., Kiss Ferenc városi esküdt (Kolozsvár 1827); HEREPEI K., Az elmúlt idő az isteni bölcsesség tüköre. OSzK, Kézirattár, Quart. Hung. 2061; CSISZÁR S., Katona Zsigmond (Kolozsvár 1833); HEREPEI K., Malomvizi gróf Kendeffy Ádám képe (Kolozsvár [1834]); UŐ, A jó fejedelem olyan mint a nap (Kolozsvár 1835); HEREPEI G., A templom méltósága (Kolozsvár 1835); DIMÉNY J., A polgári társaságot boldogító fejedelmi erények (Marosvásárhely 1835); BEKE S., Vasárnapi beszédei (Kolozsvár 1837); KORONKA A., Emlékbeszéd [...] Székely Miklós Úr tiszteletére (Kolozsvár 1845); UŐ, Kozma Gergely [...] ötvenéves papsága emlékére [H., é. n.]. SÜKÖSD S., A haza szeretet három parancsokban (Nagyenyed 1846). A szakirodalom eddig csak Beke tevékenységével foglalkozott: BENKŐ S., A helyzettudat.
Szász Károly jelentőségét – 1850-es évekbeli megemlékezések és – a felszabadulás után tárták fel: Szász Károly (Bev., vál. Kiss G., TURNOWSKY S. Bukarest 1955); TRÓCSÁNYI ZS., A nagyenyedi kollégium történetéhez (1831–1841) (Bp. 1957); VARGA Z., „Érdekegyesítés” és „társadalmi szolidaritás”; Acta Universitatis Debreceniensis, Sectio Historica, 1959–1960; VITA Zs., Tudománnyal és cselekedettel (Bukarest 1968); PÁNDI P., „Kísértetjárás” Magyarországon I (Bp. 1972); MISKOLCZY A., Szász Károly, az erdélyi reformkori politikus (Confessio, 1980. 3); VITA ZS., Művelődés és népszolgálat (Bukarest 1983).
1790A páratlanul gazdag Bölöni Farkas-irodalomból a legfontosabbak: JAKAB E., Bölöni Farkas Sándor és kora (Keresztény Magvető, 1870); MIKÓ I., Honpolgárok és világpolgárok (Bukarest 1967); BENKŐ S., Sorsformáló értelem (Bukarest 1971); Bölöni Farkas Sándor, Journey in North America, 1831 (Transl., ed. A. KADARKAY. Santa Barbara, Calif.-Oxford. 1978). Ez utóbbi is elemzi Bölöni unitarizmusát. Az unitárius vallás értékrendszerére: SZÉKELY M., A keresztény vallás kifejlődése (Kolozsvár 1834). BRASSAI S., Félreértés (Keresztény Magvető, 1870); MIKÓ I.., Az erdélyi unitárius vallásközönség igazgatási rendszere (Bp. 1931). FILEP A., Kriza János és az erdélyi unitáriusok (Kriza János és a kortársi eszmeáramlatok. Bp. 1982).
