Cirusznak, a perzsák királyának első évében - hogy az Úrnak Jeremiás által hallatott szava beteljesedjék -, az Úr fölébresztette Cirusznak, a perzsák királyának lelkét, így kihirdette - írásban is - egész birodalmában:
„Ezt mondja Cirusz, a perzsák királya: az Úr, az ég Istene a föld minden országát nekem adta. Meghagyta nekem, hogy építsek neki házat a júdeai Jeruzsálemben.
Aki közületek népéhez tartozik, azzal legyen vele az Istene! Menjen föl Jeruzsálembe, amely Júdeában van, s építse fel az Úrnak, Izrael Istenének házát. Ez az Isten Jeruzsálemben lakik.
Azoknak, akik még megmaradtak, minden helységben, ahol idegenként élnek, e helységnek lakói legyenek a segítségükre ezüsttel, arannyal, természetbeli adománnyal és jószággal, a Jeruzsálemben lakó Isten háza javára felajánlott önkéntes adományokon kívül.”
Júda és Benjamin családjainak vezetői, a papok és a leviták, vagyis azok, akiknek lelkét Isten arra ösztönözte, elindultak, hogy fölépítsék a Jeruzsálemben lakó Úrnak a házát.
Szomszédaik minden segítséget megadtak nekik: ezüstöt, aranyat, természetbeli adományt, jószágot és rengeteg értékes holmit, ezenkívül mindenféle önkéntes adományt.
Cirusz király kiadatta az Isten házának edényeit, amelyeket Nebukadnezár elhurcolt Jeruzsálemből és istenének házában helyezett el, ajándékképpen.
Cirusz, a perzsák királya kincstárosa, Mitrida kezére bízta őket, és az szám szerint átadta Sesbaccárnak, Júda fejedelmének.
A számuk: harminc aranycsésze, ezer ezüstcsésze, huszonkilenc kés,
harminc aranypohár, négyszáztíz kisebb értékű ezüstpohár, ezer egyéb edény.
Az arany- és ezüstedények száma összesen ötezernégyszázat tett ki. Amikor Sesbaccár a fogságban levőkkel Babilonból visszatért Jeruzsálembe, magával vitte őket.