A magyar légoltalom továbbfejlesztése 1939–1941 között
Kárpátalja visszacsatolása, a rövid időtartamú magyar–szlovák incidens után az erdélyi revízió következett. A jelentős katonai erőt képező román királyi hadsereg ellen azonban fokozott felkészülésre volt szükség.
Az ország honvédelmi felkészítése maradéktalan megvalósításához meg kellett teremteni a jogi alapokat. Ez az Imrédy-kormány által előterjesztett és megszavazott új Honvédelmi Törvényben (1939. II. tc.) nyert jogi kodifikálást. A törvény, a lakosság, és a nemzetgazdaság militarizálásának, valamint a légoltalom továbbfejlesztésének fontos lépése volt. Pontosan meghatározta az állampolgárok kötelezettségeit a légoltalom terén. A 81. paragrafus kimondta, hogy „nemre való tekintet nélkül, minden személy, aki 14. életévét betöltötte és 70. életévét túl nem haladta, köteles arra, hogy a honvédelem érdekében …munkát végezzen”. Tehát arra is, hogy légoltalmi feladatra igénybe lehessen venni. Az 1939. II. tc. törvénybe iktatta a Legfelső Honvédelmi Tanács intézményét, amelybe az államfő, a Minisztertanács és a vezérkar főnöke tartozott. A törvény lehetővé tette, hogy a kormány beavatkozzon a magánkézben lévő gazdasági intézmények légvédelmi tevékenységébe.
A törvény 131–140. és 235. paragrafusa Légvédelem címszó alatt szabályozta a légoltalom jogi kérdéseit. Ennek végrehajtási utasításaként 1939. június 25-én a honvédelmi miniszter szabályozta a légoltalom megszervezését. Mi volt új az 1935. XII. törvénycikkhez viszonyítva? Elsősorban az, hogy a vezetést teljesen a honvédelmi miniszter kezébe tette. Továbbá, hogy félreérthetetlenül meghatározta az egyes személyek és szervek feladatait, kimondva: „A honi légvédelem szervezése, vezetése és ellenőrzése mind katonai, mind polgári vonatkozásban a honvédelmi miniszter feladata, aki ezt a feladatot rendszerint az »Országos légvédelmi parancsnok« útján látja el.” (1940-ben a beosztás elnevezésére a „M. Kir. Honvédelmi Minisztérium VI. csoportfőnökére” változott.) A légoltalom ügyeit közvetlenül a HM 35. (légoltalmi) osztály elsősorban mint elvi irányító, koordináló szerv intézte. A honvédelmi minisztert felhatalmazta a törvény, hogy szükség esetén elrendelje a ,,honi légvédelmi készültséget”, tehát a légvédelem és a légoltalom összes szervezetének készenlétbe helyezését és tartását.
A légoltalom katonai vezetésének felépítése a teljes légvédelmi készültség ideje alatt a következő volt:
33Összehasonlítva az 1935. évi szabályozással, két új vonás fedezhető fel. Először is jelentősen megnőtt a légoltalom feladata. Lényegében a spanyol polgárháború tapasztalatai alapján átfogta az akkor ismert és használt összes védelmi módszert, eljárást, kezdve az egyéni védelemtől, az óvóhelyvédelmen át, a csapások utáni mentő, segélynyújtó, mentesítő és helyreállító feladatokig. Másodszor leszögezte, hogy a légoltalom összes szervezeti eleme sikeres tevékenységéhez mind az anyagi, mind a technikai, mind a személyi feltételeket a légoltalomnak kell megteremteni, megvalósítani, illetve magánszemélyek, vállalatok részére beszerzésüket lehetővé tenni. A korabeli magyar szaksajtóban, amelyet a Spanyolországban járt magyar szakértők írtak, valamint a német és olasz légoltalmi szakirodalom alapján dolgoztak fel, a spanyol polgárháborút mint a jövő háborújának várható modelljét tekintették. 1939 őszén és 1940 nyarán pedig azonnal megjelentek a Lengyelország elleni német támadás, illetve a finn–szovjet háború, majd a nyugati „furcsa háború” légi hadműveleteit, bombatámadásait elemző tanulmányok is. Többek között megjegyzik, hogy „bár a légoltalom csupán papírjellegű rendszabályokat foglal magában, mégis elsőrendű fontosságú a polgári lakosság biztonsága szempontjából… A német–lengyel háború sorsán a legkifogástalanabbul működő lengyel légoltalom sem változtathatott volna, de a megfelelő számú és védőképességű óvóhelyek, valamint az elsősegélynyújtás és tűzvédelem előkészítése, nemcsak sok ezer polgári lakos, gyermek és asszony életét, de a nemzeti vagyon jelentős részét is megmenthette volna…” „A kiváló német légvédelem, a nagyszámú és elsőrangú vadászrepülők, valamint a »Luftverteidigungssonen West« ellenére is, mind Berlin, mind az északnyugat-németországi városok eleget szenvedtek az angol támadásoktól.” A korabeli magyar légoltalom szakemberei kiemelt figyelmet szenteltek a legújabb tapasztalatok rendszeres elemzésének. Következtetéseikkel jelentős mértékben hozzájárultak a légoltalomnak a korlátozott anyagi lehetőségekkel viszonylag összhangban lévő és arányos továbbfejlesztéséhez. A lehetőségek tükrében jól mérték fel, hogy az óvóhelyvédelem gyorsan kiépíthető, viszonylag olcsó, és ugyanakkor aránylag nagy tömegek védelmét lehetővé tevő lakóházi és TGS-óvóhelyek (TGS = törmelék, gáz, szilánk elleni védelmet nyújtó óvóhely) építését kell szorgalmazni. A légoltalomban kissé előrepillantottunk, de térjünk most vissza 1939 ősze légi eseményeihez.