A hegységkeret holocén fejlődése
A hegységkeret holocén fejlődése
Az alföldekhez képest a Kárpátok főleg magasabb hegységeiben a holocén során számos tekintetben nagy különbségek mutatkoztak.
A pleisztocén végét nemcsak a Kárpátoktól északra egész Európán terpeszkedő jégtakaró fokozatos visszahúzódása és eltűnése, hanem a magashegységek jégárainak rövidülése, majd a – Kárpátok területén – teljes elolvadása követte. A holocén elején már nincs jég a Kárpátokban, csak ún. nivációs fülkék formálódása mutatható ki főleg a Magas Tátrában, kb. 2000 méter fölött (ezekben az összegyűlt hó foltokban még megmaradt, de már nem nőtt túl a mélyedésen). A gleccserek visszahúzódásával párhuzamosan a magasabb és alacsonyabb hegységek függőleges övei eltolódtak: az erdőhatár egyre feljebb kúszott, s vele együtt a fagy uralta periglaciális tartomány is magasabbra került, gyakorlatilag elfoglalta a glaciálisokban hó és jég borította csúcsrégiót.
A magyarországi földrajzi környezet későglaciális-holocén változásainak összefoglaló táblája.
1 – évi középhőmérséklet; 2 – „Arvicola-humiditásgörbe”; 3 – a Balaton vízszintváltozásai (a – nyugati medence; b – keleti medence); 4 – a folyók középvízhozamának változásai; 5 – deflációs szakaszok (pontozás – homokmozgás, vonalkázás – talajképződés a homokbuckákon); 6 – szikesedési és talajképződési szakaszok az Alföldön (négyzetháló, ill. vonalkázás); 7 – társadalmi hatások: a termesztett növények elterjedése, gátépítés, erdőirtás; 8 – a folyók szakaszjellegének változásai (pontozás – feltöltés; vonalkázás – völgyszélesítés; keresztvonalazás – bevágódás). Böll=bölling, Dr=dryas, Prebo=preboreális
A holocén éghajlatának ingadozásai természetesen a gleccserek visszahúzódásának ritmusos gyorsulásával-lelassulásával, sőt időnként újbóli előrenyomulásával jártak együtt. Ilyen jégnövelő klímarosszabbodásokat elsősorban az Alpokban mutattak ki, de a Kárpátok magashegységeiben is ugyanolyan ritmusokban következett be a periglaciális és a lejtős folyamatoknak – az általános csökkenés melletti – szakaszonkénti felélénkülése. Ilyen hideg-nedves szakaszok voltak 8500– 8000, 6700–6000, 5100–4500, 2900– 2300 B. P. között, és hozzánk időben legközelebb az ún. kis jégkorszak (1500–1800 A. D.) idején, amikor megnövekedett a csapadék átlagos mennyisége és intenzitása, és ezzel párhuzamosan általában csökkent a hőmérséklet. E nedvesebb-csapadékosabb időkben a hegységekben felerősödtek a csuszamlások, a talajfolyások. A folyóvízi erózió-akkumuláció ritmusainak az Alföldéhez hasonló időbeli alakulása a Kárpátok folyóvölgyeiben is a magas és alacsony árterek kialakulásához vezetett.
