Csak a hegyére!
Csak a hegyére!
Ha azon a nedves, turjános réten, ami felett a fecskék cikáznak, néhány fűzbokor, fűzfa is áll, esetleg patak is folyik keresztül, biztosan megtaláljuk a rozsdás csaláncsúcsot. Verébnél kisebb, viszonylag rövid farkú madár, jól látható fehér szemsávja van, torka, begye és melle rozsdássárgás árnyalatú. Ez a szín különösen a hímnél élénk. A rozsdás csaláncsúcs nevében is benne van, hogy mindig valaminek a hegyére telepszik. A csalánnál azonban sokkal jobban kedveli a kemény szárú ökörfarkkórót, amelyen még nagy szélben is ügyesen hintázik. Az éneklő hím gyakran bokor hegyén, villanydróton üldögél.
A rozsdás csaláncsúcs április második felében érkezik, a párok évente egyszer költenek. Fészküket a fű közé rejtik. A hím már napfelkelte előtt énekelni kezd, rövid kisstrófái kedves, fuvolázó hangokat is tartalmaznak. Néha nászrepül, azaz énekelve a levegőbe emelkedik. A tojó egyedül kotlik az 5–7 tojáson, melyekből 11–13 nap alatt kelnek ki a fiókák. Szüleik rovarokkal és pókokkal etetik őket, ezekre kórók hegyéről, bokrokról leselkednek. A rozsdás csaláncsúcsok augusztus–szeptemberben indulnak el Afrika felé.
A rokon cigány-csaláncsúcs is a nyílt területek lakója, de azon belül a szárazabb részeket, bokros domboldalakat, a vasúti töltéseket kísérő bokrosokat, mezsgyéket kedveli. Körülbelül akkora, mint az előbbi, a hím feje fekete, a nyakán oldalt fehér folt van, melle rozsdavörös. A tojó feje barnás, fehér nyakörve csak halványan látszik, melle csak enyhén rozsdavörös színű. Ilyenek a fiatalok is, de alul sűrűn foltozottak. A rozsdás csaláncsúcstól a legbiztosabban a faroktollak alapján különböztethetjük meg. Ezek a cigány-csaláncsúcsnál feketék, illetve feketésbarnák, a rozsdás csaláncsúcs kormánytollai közül a szélsők tövi része fehér. Ez különösen a repülő madáron tűnik fel. A cigány-csaláncsúcs korán, márciusban érkezik, az őszi vonulás szeptember–októberben zajlik. Egy-egy példány néha át is telel.
