Hüllők, kétéltűek, halak
Hüllők, kétéltűek, halak
A világon eddig megismert 6300 körüli hüllőfajból hazánkban csupán 15 faj él, közülük négy (a magyar gyík, a haragos sikló, a parlagi vipera és a hegyi gyík) veszélyeztetett, valamennyi védett, kettő fokozott védelem alatt áll.
Védelmüket korábban méltatlanul elhanyagolták, szerencsére az irántuk tudatlanságból megnyilvánuló általános ellenszenv ellenére e hasznos állatcsoportból eddig még egyetlen faj sem pusztult ki.
A kétéltűek természetvédelmére a hüllőkhöz hasonlóan, megkésve került sor. A háromezer körüli fajra becsült világállományból hazánkban csupán 16 faj él, melyek közül csak egy (az alpesi gőte) veszélyeztetett, valamennyi védelem alatt áll, és egy közülük élvezi a törvény fokozott védelmét.
A 22 900-ra becsült világállományból a hazai halfajok csak 80 körüli fajjal képviseltetik magukat, melyek közül kettő, a lápi póc és a petényi márna közvetlenül veszélyeztetett. Természetvédelem alatt 28 faj áll, melyből kettőt (a dunai ingola és a tiszai ingola) rendszertanilag újabban a körszájúak közé sorolnak.
A hazai természetvédelem egyik legnagyobb adóssága hosszú ideig a gerinctelen állatfajok védelmének elhanyagolása volt. Igaz, hogy az ide tartozó fajok túlnyomó többsége csak az élőhellyel együtt védhető meg, de ez a gerincesek, pl. a halak nagy részére is érvényes.
Érdekükben a legelső intézkedést a hetvenes évek derekán a Borsod Megyei Tanács tette meg, amikor 170 lepkefajt védelem alá helyezett.
Ezt követően 1982-ben 153 gerinctelen állatfaj kapott az ország egész területén védelmet, majd további intézkedések eredményeképpen 1993-ra a védett gerinctelen állatfajok száma 397-re emelkedett. Ez az összes hazai fajnak alig több mint egy százaléka.
