A népművészet mint áru
A népművészet mint áru
A népművészetről alkotott közkeletű képet, de magának a népművészetnek az alakulását is befolyásolta, ahogyan a népművészet fölfedezése megtörtént, majd ahogy egyes népművészeti termékek kereskedelmi forgalomba kerültek.
A magyar népművészet felfedezése – meg lehet kockáztatni – Kalotaszegen vette kezdetét. Gyarmathy Zsigáné indította el a háziipar megszervezését, és mutatta be a kalotaszegi népművészetet országos kiállításokon, így az 1885-ös ipari tárlaton. Kalotaszeg hamarosan hazai és külföldi művészek zarándokhelye lett.
A mindennapi életet átszövő művészi igényességet Kalotaszegről írta le a Malonyay Dezső által megszervezett művészcsoport a Malonyay-sorozat I. kötetében (Malonyay Dezső: A magyar nép művészete, I-V. kötet, 1907-1928). Kalotaszegen egyébként a hímzés és a faragás területén a termelésnek és az értékesítésnek egy olyan szervezete alakult ki, ahol a falusiak közül kerültek ki a munkáltató és az értékesítést szervező "kőpecek" is – és a népművészet nem került idegen kereskedők, vállalkozók kezébe. A néprajzi kutatók a húszas évektől tisztázták a népművészet történeti összefüggéseit, Győrffy István például a cifraszűr és a matyó hímzés és viselet példáján mutatta be az új stílusú népművészet 19. századi kezdeteit.
Országos kísérletek történtek részben a tárgykészítő hagyományok háziiparként történő fenntartására, szövetkezetek alakítására, viseletek, népdalok, szokások bemutatására a Gyöngyösbokréta mozgalomban. A népművészetet az ország közvéleménye előtt Kalotaszeg, majd a mezőkövesdi matyók, Sárköz, Rábaköz, palóc faluk jelenítették meg – a második világháború után pedig azok a szigetek, ahol még fönnmaradt a viselet és a hagyományos zene, tánc, mint az erdélyi Mezőségen és Széken.
Hímzett párnavég (Hódmezővásárhely, 19. század eleje).
Az ágyra fektetett párnának a keskeny végét varrták ki. Ez a hímzés, sok vonásával még a korábbi hagyományokkoz kapcsolódik, voltaképp virágtöveket ábrázol, a kompozíció azonban már szétesőben van. A színek több árnyalatban való használata a korábbi alföldi hímzésekre az ún. kunhímzésekre volt jellemző.
Kakasos tál (Mórágy)
Ezt a tálat valamelyik sárközi faluban használták
H. T.
