Verseghy Ferenc: 46. A' Rósához.
Te, kertek' pompája, kis Rósa!
Legszebb szál Flóra virági között! |
az ő ortzája, ha mondom,
hogy olly mosolygva virágzik, mint Te. |
hogy soha szerelmes emlők köztt
pompás sírt bádgyadtt fejednek nem lelsz, |
vagy vad pusztákba elrejted,
hol téged' nyílni a' Kedves nem lát. |
ha ékes ortzája gyümöltsöt,
szívének édes szerelmet, nem hoz? |
ha gyémántmellye nem érzi,
hogy égő szívem olly hűven szeret? |
hadd lássa előre veszéllyét,
melly által ő is elhervad, mint Te. |
's míg rósaszíne ki nem hal,
viszont hűséggel ölembe repűl. |