Verseghy Ferenc: 17. A' Hivség.
Dafne kegyesemmel, |
az esti szellővel. |
a' belső örömtől, |
forván szerelmétől. |
midőn el bútsúztam, |
végre azt mondottam, |
még élek, meg nem győz, |
tsak az ő szivéhöz. |
ugy mond ő, esküszöm, |
s' Amorra esküszöm, |
még élek, meg nem győz, |
tsak a' te szivedhöz. |