Tóth Árpád: A KERTI FÁK KÖZT. . .
Az ősz, s szelíd és hervadt illatú
Korsójából a szőke, szomorú
Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött.
Hallgatták, hogy zokog a halkszavú
Szél, mint egy arany flóta, mint a bú,
S távozó léptek messze zaja döngött.
A dús nyarat, tündérét................
S...............hangosan üvölt,
Szét a felhőkre, a hervatag fákra,
S reggelre ettől rozsdaszín a föld.