Reményik Sándor: Aranyabroncs
Aranyabroncs
A mellemen egy gyűrű fut körül,
Aranyabroncs, vagy acélkarika:
Én nem tudom.
Szorít, szorít,
S e szorítás nem múlik el soha.
Akkor is fáj a szívem, ha örül,
Mert aranyabroncs fut rajta körül,
Aranyabroncs, vagy acélkarika.
Az élet ez a kemény karika.
Aranyabroncs, vagy acélkarika:
Én nem tudom.
Szorít, szorít,
S e szorítás nem múlik el soha.
Akkor is fáj a szívem, ha örül,
Mert aranyabroncs fut rajta körül,
Aranyabroncs, vagy acélkarika.
Az élet ez a kemény karika.
Csak néha simul közé és közém
Enyhületképen egy rózsaszirom:
Égi rózsafa hullatta levél.
Az életemet jaj, meddig bírom?
S tavasz pattantja egykor el, vagy tél
Az aranyabroncsot szívem körül?
Mert akkor is fáj, ha nagyon örül.
Enyhületképen egy rózsaszirom:
Égi rózsafa hullatta levél.
Az életemet jaj, meddig bírom?
S tavasz pattantja egykor el, vagy tél
Az aranyabroncsot szívem körül?
Mert akkor is fáj, ha nagyon örül.
Aranyabroncs, bánat-öv, örömpánt:
A lélek egyszer magáról lehánt,
Ledobál minden felöltőt, övet, -
És mezítlenül új ösvényt követ,
Hol nem szorítja több arany-iga.
Mert egyszer elpattan a karika.
A lélek egyszer magáról lehánt,
Ledobál minden felöltőt, övet, -
És mezítlenül új ösvényt követ,
Hol nem szorítja több arany-iga.
Mert egyszer elpattan a karika.
