Kosztolányi Dezső: TALÁLKOZÁS A GESZTENYEFASORBAN
A GESZTENYEFASORBAN
selyemköpenyként hullt rá nesztelen,
fölvette, rendezgette: most feléje
túl a derengő végén, messze lenn
fehéren egyetlen alak
világitott, lassan jött és orozva,
majd minden lépésénél záporozva
ölelte által a fény hallgatag
amelyre hátrább szende szőkeség ült,
de akkor az árnyék egyszerre mélyült
s rányíltak a nagyon közel szemek
s az ottmaradt még, mint valami képbe,
hogy elhaladtak, más-más útra térve:
előbb mindig volt, aztán semmi volt.