Komjáthy Jenő: SZAKADJATOK!
SZAKADJATOK!
Szakadjatok el, fájó kötelékek!
Nem tűrök magamon már semmi féket;
Bilincsek, láncok, hulljatok le menten!
Rajongva tárom karjaim feléd,
Ó, végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, testem ízenként elég.
Nem tűrök magamon már semmi féket;
Bilincsek, láncok, hulljatok le menten!
Rajongva tárom karjaim feléd,
Ó, végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, testem ízenként elég.
Oszoljatok szét, titkos sejtvilágok!
Enyészet! Jöjjön el oldó világod!
A vér e duzzadó erekben immár
Minden zsilipjét szétszakítni forr;
A vágy erősebb tenger kínaimnál,
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Enyészet! Jöjjön el oldó világod!
A vér e duzzadó erekben immár
Minden zsilipjét szétszakítni forr;
A vágy erősebb tenger kínaimnál,
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Te színvilág, omolj a semmiségbe!
Te álom-alkotmány, törj össze végre!
Szeretném már széttépni Mája fátylát,
Illúziója nékem semmiség,
Merész szemem e fátylon máris átlát ...
Elégek, testem ízenként elég.
Te álom-alkotmány, törj össze végre!
Szeretném már széttépni Mája fátylát,
Illúziója nékem semmiség,
Merész szemem e fátylon máris átlát ...
Elégek, testem ízenként elég.
Foszolj szét, ködgomoly, árnyak biralma,
Mely élni tör, holott a szíve halva!
E hazug látszatot utálom én már,
Vesd ki ez üres gömböt sarkiból,
Jöjj, Szellem! Jöttödet rég várom én már...
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Mely élni tör, holott a szíve halva!
E hazug látszatot utálom én már,
Vesd ki ez üres gömböt sarkiból,
Jöjj, Szellem! Jöttödet rég várom én már...
Elvérzem, vérem csöppenként kifoly.
Ködképek, élet színes buboréki,
Elfúvlak, el fogtok mindnyájan égni!
Bilincsét szétszakítni ég e szellem,
Beléd fogok olvadni én, beléd,
Ó, Végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, vérem lánglobogva ég!
Elfúvlak, el fogtok mindnyájan égni!
Bilincsét szétszakítni ég e szellem,
Beléd fogok olvadni én, beléd,
Ó, Végtelen, fogadd öledbe lelkem!
Elégek, vérem lánglobogva ég!
[Szenic, 1891. április 26.]
