Kazinczy Ferenc: DÖME KÁROLYHOZ.
DÖME KÁROLYHOZ.
Bácsmegyeim leveleivel.
A melly nyalábot itt veszesz, Dömém!
Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen
Vesd tűzre, másként égni s sírni fogsz.
Ezt nékem Amor adta, a ki rád,
Hogy megszökél előle - oh, balúl
Tevéd azt - sebző nyilait feni.
Vesd tűzre, kérlek! intlek! hirtelen.
Elrejtett méreg az! pandorai
Szeleneze, melly a megnyitásra csal,
De majd, ha engedsz, béfut mérgivel.
Ő csak vesztedre vágy; nem ismered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen, álnok, bosszús és hazug.
Ha nyúgodalmad kedves, hirtelen
Vesd tűzre, másként égni s sírni fogsz.
Ezt nékem Amor adta, a ki rád,
Hogy megszökél előle - oh, balúl
Tevéd azt - sebző nyilait feni.
Vesd tűzre, kérlek! intlek! hirtelen.
Elrejtett méreg az! pandorai
Szeleneze, melly a megnyitásra csal,
De majd, ha engedsz, béfut mérgivel.
Ő csak vesztedre vágy; nem ismered
Te még haragját; kedvezése is
Kegyetlen, álnok, bosszús és hazug.
Megcsalt az álnok engem is; pedig
Én nem kerűltem a rablánczokat,
A mellyeket rám fűze Czenczie;
S mind azt szenvedtem, a mit Bácsmegyeim
Inséges örvényében szenvede.
Szökött! hát már te mit várhatsz, ha majd
Nyalábom által elszédítve a
Kitett kelepcze mélységébe bukkansz?
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat;
S átkozd s kerűld a repdeső gonosz
Istent. Őt véled én is átkozom;
De, ah! - ez a szív égni s sírni kész,
S örökre hordja s önkényt! lánczait.
Én nem kerűltem a rablánczokat,
A mellyeket rám fűze Czenczie;
S mind azt szenvedtem, a mit Bácsmegyeim
Inséges örvényében szenvede.
Szökött! hát már te mit várhatsz, ha majd
Nyalábom által elszédítve a
Kitett kelepcze mélységébe bukkansz?
Vesd tűzre, mondom, ajándékomat;
S átkozd s kerűld a repdeső gonosz
Istent. Őt véled én is átkozom;
De, ah! - ez a szív égni s sírni kész,
S örökre hordja s önkényt! lánczait.
