Katona József: A Képzet
két kart fűzve egymásba` |
fényt az elkábulásba. |
előlle a semmi ó |
vele is az embrió. |
véghetetlenségében - |
érte a vágy egében. |
keresem, ez alakot, |
nyíllal a gyilkos vakot. |
itt rezeg le arcámon |
Kegyetlen a vérvámon. |
nedvében előttem áll, |
meg-megjön, meg-meg elszáll. |
mégis Istenem leve: |
áldozatjává teve. |
a Mennynek! Fényes alak! |
szivemnek - nem láttalak!!! |
szűk lakhelyéböl hozod, |
add tüzed - mit kinozod?! |
beteg esdeklésemnek, |
elébe reményemnek - |
melly mindég előttem állsz? |
nem te vagy már, ki elválsz. |
a növő könnycsepp között |
s alig bájba kötözött - |
(kong a véghetetlenség |
utánna a Reménység! |
s a Remény vággyal tele |
közt a forró Est szele. |
egy búcsúzó látással: |
előtte mosolygással: |
rogy szivem üdvössége! |
egy Teremtésnek vége! |
e Tűnemény karjain - |
lehelete árjain!!!) |
Képnek hajlok ölébe, |
Öröknek mély öblébe. |
felijedvén, nézem, mi? |
látom, hogy ez mind - semmi. |