Juhász Gyula: Szeged
És hallgatom, mit sírnak a habok?
Állt egyszer gőgös Attila király.
Áldozott egykor dús Ajtony vezér.
Dugonics András búsult valahol.
Ugye bajtársak, ugye magyarok?
Petőfi Zoltán erre ballagott.
S míg megy a víz és az idő szalad,
Az örök élet csillaga remeg.