Juhász Gyula: Anasztázia
Anasztázia
Föltámadó: így hívták nagyanyámat,
Akinek arcán másvilági bánat
Hervatag őszi mosolya ragyog;
Igy néznek ránk a bús őrangyalok.
Akinek arcán másvilági bánat
Hervatag őszi mosolya ragyog;
Igy néznek ránk a bús őrangyalok.
Föltámadó: fájdalmas anyasága
Ma benned él anyám, te árva, drága,
Te könnyezőn mosolygó jó anya,
Szomorú házunk szelíd alkonya.
Ma benned él anyám, te árva, drága,
Te könnyezőn mosolygó jó anya,
Szomorú házunk szelíd alkonya.
Föltámadók: bennem ma száz dalokban
Mély bánatotok hamva lángra lobban
S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,
Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!
Mély bánatotok hamva lángra lobban
S mi bennetek holt, néma, ősi gyász volt,
Meglengetem, mint győzedelmi zászlót!
