József Attila: ALLÉGORIE
fátyolba burkolá a dér,
jaj, nemsokára itt a tél,
a bokorugró hócseléd.
Pamutszoknyáját a ledér
fejünkre boritván cselét
ködökből szövi és csalét
a zsíros, pirítós kenyér.
min medve korcsolyáz eléd,
üres két mancsa bús tenyér.
a nyár az egekben henyél,
mig szíved főzi ételét.
Sonnet, Alphonse de Sociales. |