Csokonai Vitéz Mihály: Proo: Panaszolkodik egy mindenbe szerencsétlen, de igaz lelkű ember
Proo: Panaszolkodik egy mindenbe szerencsétlen, de igaz lelkű ember
Majd hogy kétségbe nem estem,
Ront, pusztít Pandora nagyon,
Szülőm búk árjai vala,
Már csak pusztít veszedelem,
Küldessék, nem sokat a' tész,
Sőt minden tőle el is vész,
Csak a bú árja csatázik;
És könnyel már szemem ázik,
| A bút nem bírhatja testem. |
| Pixisével majd csap agyon. |
| Minden kedv tőlem elhala. |
| Bár égből a segedelem |
| Mert minden mostoha nálunk, |
| Melyt nem bírván soha vállunk, |
| Már rajtam bánatok állnak, |
| S a búk szívembe leszállnak. |
