Csokonai Vitéz Mihály: Névnapra íratott versek
Névnapra íratott versek
E tisztán tűndöklő reggelének
Az Úr, aki midőn fárasztjuk az eget
Az, aki egyedűl az igaznak bére,
És minthogy itt olyan tengeren eveznek
Mivel a felhőkig felnőtt habok között
Míg néked két kezed a zajos tengeri
Tiltsa a szeleket, melyek kirontanak
És ha mosolyog ránk ... az öröm ege,
Aki ma az öröm könnyeit öntözi,
Az Úr tehát, aki életünk reményje,
Engedjen éltednek, kívánom evégett,
Végre ha nyugtató órádat eléred,
| Szájamból buzog ki íly tisztelő ének: |
| Kérésünkkel, reánk bőv áldást csepeget, |
| Légyen életednek örökös vezére. |
| Mindenek, amelyben sok százan elvesznek, |
| Lappangó kőszálba hajójuk ütközött, |
| Habok közt a kórmányt két kézzel tekeri, |
| Helyekből s halomnyi habokat hajtanak. |
| De holnap megdördűl a bú mord fellege. |
| Holnap gyászruháját jajgatva őltözi. |
| Légyen életednek fogyhatatlan fényje. |
| Sokáig terjedő, nestori vénséget. |
| Adják meg az egek megérdemlett béred. |
