Csokonai Vitéz Mihály: Az aratás
Az aratás
Mi az oka, hogy most a dolgos Céresnek
Mi az oka, hogy a mezőn köröskörűl
Köszöntvén tudnillik a megőszűlt nyarat,
Áldja nevét százszor a jó Teremtőnek,
De addig is, míg tart szíve áldozatja,
Az öreg Céresnek két feltűrött karja
És ámbár tüzei a kékellő égnek
S barázdás homlokát az izzadság árja
Víg aratóit (mert ő azoknak atyja)
Ekkor, hogy a piros, várt napenyészetnek
Ő is most már lassúlt, de hajdan vitézi
| Munkásokat széjjel zsibongva keresnek? |
| A Céres bérese kaszákat köszörűl? |
| Sárga kalászi közt reménységgel arat. |
| Hogy főldjébe arany szinű fejek nőnek. |
| A búza-markokat sűrűen forgatja, |
| A markokat szoros kévékbe takarja, |
| Kettős forrósággal feje felett égnek, |
| Legörgő cseppjével sorjába eljárja, |
| Tréfás szavaival szűntelen biztatja. |
| Altató zefiri feléje sietnek, |
| Lépésit a hazamenésre intézi. |
