Csokonai Vitéz Mihály: T.N. Mihályfalvi István úr utólsó tisztességére
Hogy aki még ma él, holnap meg nem halhat? |
Bízhatsz, és a halált még messze képzeled? |
Mert biztos örömöd közt hamar elragad. |
S ledűlt oszlopai ezekre szakadnak; |
Minden bajon kívűl nyúgova a gyenge. |
A vénség reszkető erőtleni raknak. |
Az erő, a szép szín gyakran elhazudja. |
Sorra vannak metszve adamás táblában. |
Bár minden titkoknak légyen nagy búvárja. |
De szabott idejét ki tudhatja ennek? |
Hogy gyógyíthatatlan mérgét reánk ontja. |
Kísér s lábunk minden léptét számbaveti. |
Csak halni készűlvén hosszú életünkkel. |
Amannak gyászos sírt édes álma ása. |
A halálnak csak egy nagy prédát hízlala; |
Hogy légyen mit rágni a párkák fogának. |
Verte le a halál a sír fenekében; |
Nyilat örömének napján lövöldözött. |
Bár az erős vállak, lábak görbedése, |
A küszöbön álló halált nem ugatja, |
Fejed pusztúlt várán nem lobogtatja még: |
Lakosai közé még sokára írnak; |
Mintha készen volna már sírod egészen, |
Célozván a halál sok ezer nyílakkal. |
Ilyen szókkal oktat, halandó, tégedet: |
Esmérd meg e hozzád szóló barátodat. |
Kiben egy esküdtjét Debrecen siratja. |
Mindkettő a virtus útjain hordozta. |
Béfogadta Pallás még akkor zőld népe. |
Melynek addig bújta setét szövevényjét, |
Melyen bőlcs elméje végre megpihenne. |
Majd minden rendeknél s famíliáknál is, |
Bánt volt a vállára tett kötelességgel: |
Magok szóljanak, én rájok apellálok. |
S ennek minden rendű hazafi lakossa. |
Vihetni-é dolgot őnála bőlcsebben? |
És tudom, hogy te is azt feleled velem: |
Melyekben mint esküdt szolgált hazájának, |
Hogy a nagyokban is soha nem hibáza. |
A bőlcs sénátusnak híjját ő pótolta; |
Tekintetes nevet igazán érdemlett. |
Elhúnyt egünkről a több csillagok után. |
Fél századot élvén az élők sorában, |
És kedvesit ilyen bús szókkal hagyja itt: |
Míg szerelmesimet rendre megölelem! |
Életem egyikért őérte kívánnám. |
Vagy ha szabad lesz, az égbe is vigyelek |
Tiéd ez, óh, ezt is csak érted tehetem. |
Rebeg, hogy síromnak szélin prédikálja. |
Csak huszonnégy rövid órácskának véltünk. |
Kis Jónathánunkkal minden áldást adott, |
Édesanya! vigyázz egyetlen egyedre. |
Hogy majdan minden száj jól szóljon felőle. |
Adjatok végcsókot, rám emlékezzetek. |
Írd fel ezeket is szíved táblájára. |
Légyenek tiéid, már csak ezt kívánom. |
S vele Toronyai Zsuzsánnának vonnak. |
Melyet a jó Isten árasszon reátok. |
Itt Nánási Sára, vele Kós Mária. |
Vigyen az Ábrahám keblébe titeket. |
Légyetek áldottak az Úr jóvoltával. |
Így semmi rossz nem mér rontani reátok. |
Légyen javatokra még ellenségtek is. |
Hogy békességteknek semmi ne árthasson. |
Velem feddhetetlen egyességre vetett, |
Nevetek halálos szókkal hangzik számon. |
Tekéntetes, nemes tanács bőlcs tagjai! |
Hogy az Úr nevében törvényt nézhessetek: |
Melyet mindnyájatok erántam mutatott. |
S mindennémű jókat fejetekre rakjon. |
Légyetek az Isten kedves emberei. |
Hordozzon míg Nébón maga el nem temet. |
Mivel Jézusomért elhagylak téged is. |
Lelkem a szentekkel űlteti egysorba. |