Csokonai Vitéz Mihály: Szerelmes fogadás
Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
| Lelkedet? |
| Kedvedet! |
Ah, ki ijjesztett el ettől
| Tégedet? |
Drága kincsem! csak te bírod
Míg örökre puszta sírod
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek,
| Szívemet, |
| Eltemet. |
Tégedet forrón öllelek,
| Hívemet. |
Csak te is hívedre nézzél
Csókra új csókot tetézzél
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk
| Kedvesen, |
| Szívesen. |
Karjainkon megpihennünk
| Csendesen! |
Jer, tekintsd meg e virágos
Hol bocsát a hold világos
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
| Kerteket, |
| Színeket. |
Új szerelmünkről danoljunk
| Verseket. |
