Balassi Bálint: [MÁSODIK]
(1) | Két szemem világa, életem csillaga, |
szívem, szerelmem, lelkem; |
Kinek módján, nevén, szaván, szép termetén |
jut eszembe énnékem |
Régi nagy szerelmem, ki lőn nagy keservem; |
végy szerelmedben éngem! |
(2) | Reménlett jóm, kincsem, mi örömmel hintsem |
én ez árva éltemet, |
Ki csak terajtad áll, s nálad nélkül halál, |
csak tőled vár kegyelmet, |
Hogyha útálod azt, ki téged néz s virraszt, |
s magánál inkább szeret? |
(3) | Hajnalban szépülnek fák, virágok, füvek, |
harmaton hogy nap felkél, |
Cseng szép madárszózat, vígan sétál sok vad, |
reggel, hogy elmúlt éjfél, |
Újul zöld bokor is, de nékem akkor is |
gondom csak merő veszél. |