Ady Endre: A Lóri csókja
Tanúk rá régi, hangos esték,
Megnémult hangját hogy szerették.
Páva, páva, fekete páva,
Ma is szaladnak még utána.
Jobbágy-szivekre lelve lelnek
Akkor is, ha nem énekelnek.
Páva, páva, fekete páva,
Sokat bír egy szép leány válla.
Halandó hír, mulandó tervek,
Futó pénzek, tünő szerelmek:
Páva, páva, fekete páva,
Csengő arany jobb, mint a pálma.
A szép hangnál százszor tartósabb
Pénzelt muzsikája a csóknak.
Páva, páva, fekete páva,
Arany és pénz nagy áriája.
Jött, jött a sok rég-zendült ének,
Jöttek tarka, szinpadi rémek.
Páva, páva, fekete páva,
Csak az, ami elmúlt, ne fájna.
Megint van, mindig, aki hallja.
Apródoknak a fiatalja.
Páva, páva, fekete páva,
Öreg urak pénzének ára.
Termi a pénzt bőven a csókja
S rákölti ifju tapsolókra.
Páva, páva, fekete páva,
Hajh, drága a dicsőség, drága.