Ady Endre: Dal a Piac utcáról
Dal a Piac utcáról
Piac utcai fényes korzón
Bolyongani most élvezet,
Ki egy pár cipőt el nem nyűtt ott,
Az udvarképes nem lehet.
A szép népkertnek már lefújtak
És mindenki csak odafut.
Csak egy sétahely van most nálunk:
A Piac út, a Piac út.
Bolyongani most élvezet,
Ki egy pár cipőt el nem nyűtt ott,
Az udvarképes nem lehet.
A szép népkertnek már lefújtak
És mindenki csak odafut.
Csak egy sétahely van most nálunk:
A Piac út, a Piac út.
Krizanténummal a gomblyukban
Hódítva jár ott sok legény,
A kesztyüjük, az citromsárga,
Legalább annak néztem én!
Az inggallérjuk vagy négy ujjnyi,
Galambszin szürke a kaput,
Így látja őket füstöt fújni
A Piac út, a Piac út.
Hódítva jár ott sok legény,
A kesztyüjük, az citromsárga,
Legalább annak néztem én!
Az inggallérjuk vagy négy ujjnyi,
Galambszin szürke a kaput,
Így látja őket füstöt fújni
A Piac út, a Piac út.
És ottan, hol ők járnak, kelnek,
A levegő is, óh, be más,
Pacsuliszagot hord a szárnyán,
Mert nálunk ez már így szokás.
Abban fürdik a sok cilinder,
Abban a szív is, hogyha tud
És attól válik mámorossá
A Piac út, a Piac út.
A levegő is, óh, be más,
Pacsuliszagot hord a szárnyán,
Mert nálunk ez már így szokás.
Abban fürdik a sok cilinder,
Abban a szív is, hogyha tud
És attól válik mámorossá
A Piac út, a Piac út.
S ha jő az alkony rózsafátyla,
Árnyát szelíden ejtve el,
Az ember itt a fő-fő úton
Csodaszép asszonyokra lel.
Otthon eléghet mind a rántás,
Nem baj, a tej ha összefut...
Hogy hóditnak, hadd lássa őket
A fő-fő út, a Piac út!
Árnyát szelíden ejtve el,
Az ember itt a fő-fő úton
Csodaszép asszonyokra lel.
Otthon eléghet mind a rántás,
Nem baj, a tej ha összefut...
Hogy hóditnak, hadd lássa őket
A fő-fő út, a Piac út!
