HALOTTAINK.
HALOTTAINK.
Újabb, súlyos veszteségekről kell beszámolnunk, melyek Társaságunkat és a magyar tudományos világot érték. A veszteségek sorában elsőnek gróf Apponyi Sándorról kell megemlékeznünk, a tudománykedvelő és művelő főúrról, kinek nevét a bibliografiai tudomány legjelesebb művelői között említik nemcsak hazánkban, de a külföldön is. Megbecsülhetetlen értékű könyvgyűjteményét néhány hónappal halála előtt valóban fejedelmi nagylelkűséggel ajándékozta a magyar nemzetnek, mely hálája jeléül az ajándékozás tényét külön törvényben örökítette meg. Elvesztettük Babics Józsefet, az igazi magyar nemes úrnak mintaképét, ki ritka érzékkel bírt a magyar történettudomány iránt, kinek nevét a Magyar Történelmi Társulatnak ajándékozott nagyértékű történeti könyvtára örökíti meg. Elköltözött sorainkból a patriarchai kort elért Szentkláray Jenő, a magyar délvidék történetének egyik legalaposabb ismerője, ki munkáinak és oklevélkiadványainak egész sorával járult hozzá a déli részek történetének ismeretéhez. Elvesztettük gróf Zichy Ágostont, a régi Magyarország közéletének egyik kimagasló alakját, ki az elsők között volt, ki Társaságunk megalapításakor annak tagjai sorába lépett, és végül Zsilinszky Mihályt, a magyar protestantizmus történetének nagyszorgalmú íróját, aki több mint negyven éven keresztül szolgálta a magyar tudományos és kulturális életet, a tudomány terén csakúgy, mint a közéletben. Elköltözésük fájdalmas veszteség Társaságunkra, mely erkölcsi és tudományos téren tekintélyüknek oly sokat köszönhet. Emléküket mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni!
