Nagy Imrének, középkori okleveleink buzgó és szakavatott editorának egy másik becses oklevélkiadásáról is meg kell emlékeznünk. Ez Sopron vármegye történetének második kötete, mely az első kötetben megkezdett oklevéltár folytatását tartalmazza. A kötet 41 ívre terjed és 390 oklevele az 1412-től 1653-ig menő időszakot öleli fel; jobban mondva, a magyar középkor végeig, 1526-ig halad, mert a későbbi 4 darab oklevél inkább csak függelék számba vehető, a minthogy nem is magára a vármegyére, hanem annak két családjára vonatkozik. – A kötet történeti és diplomatikai értékének illusztrálására behatóbb történelmi tanulmány levén hivatva, ezúttal csak annak konstatálására szorítkozhatunk, hogy a két kötet anyaga több mint negyven hazai levéltárból került ki, s a második kötet Zsigmond korából 157, a Hunyadiakéból 187, a Jagellók idejéből 42 oklevéllel világítja meg a vármegye történetét. Sopron vármegye köztörténetének a XV. században jobbára a Kanizsaiak története adja meg az irányt, kik a vármegye ősi nemzetségének, az Osloknak ivadékai közül már az előző században országos nevezetességre tettek szert, s ez időtől majdnem kizárólag viselték a vármegye főispáni tisztét. A Kanizsaiak, mint Szarvkő urai, Zsigmond király alatt a Szarvkői nevet is viselték; a környék német lakosai a vár német neve után Hornsteiniaknak nevezték őket. Nagy Imre a kötet czímlapján közli Kanizsai László főispánnak, a primás unokaöcscsének pecsétjét 1433-ból, mely a család czímerét, a karmos sasszárnyat S . DOMINI . LADISLAI . DE . HARENSTEIN körirattal tünteti föl. Két érdekes oklevél-hasonmással is találkozunk e kötetben, ezek Bors comesnek Fejérből ismert, 1225 körül kelt oklevele a comes és a borsmonostori apát pecséteivel, és a csornai konvent 1249 körüli kiadványa, melynek szövegét az előző kötet közölte. Mind a kettőt diplomatikai és palćographiai érdekességei tették méltóvá a bemutatásra. A kötettel be van fejezve az oklevéltári rész – (annál inkább sajnáljuk, hogy az első kötetnél is annyira nélkülözött névmutató most is elmaradt); – a következő kötetek a vármegye történetével fognak bennünket megismertetni, reméljük, minél rövidebb idő alatt, mert az oklevéltár után élénk figyelemmel várjuk az abban fölhalmozott családtörténeti adatoknak rendszeres feldolgozását.