A Nedeczky család
A Nedeczky család
történetére vonatkozó okleveles adatokat Nedeczky Gáspár dömösi plébános összegyűjtve, 25 családfa-melléklettel, 39 ívre terjedő vaskos kötetben bocsátotta a nyilvánosság elé. A Nedeczkyek Trencsén vármegye legrégibb birtokos családai közé tartoznak; Nedeczét már 1223-ban kapták adományul. A család Komáromban, Hontban és más vármegyékben is több ágon virágzik. Nedeczky Gáspár könyve a komáromi ág iratai alapján van összeállítva, s a trencséni és honti családi levéltárakat figyelmen kívül hagyta. Ekkép mint családtörténeti munka teljességre épen igényt nem tarthat, de mint forrásgyűjtemény így is jó szolgálatot tehetett volna, ha szerzője a kellő előképzettséggel, tudományos módszerrel és kritikával fog összeállításához. Sajnos, hogy a munka egész szerkezete mindezeknek a tulajdonságoknak ellenkezőjéről tesz tanuságot. Az egész kötet nem egyéb, mint a család egyik ágára vonatkozó iratok kivonatainak minden tudományos rendszer nélkül való öszszeállítása, egyes családtagok szerint csoportosítva és kisérve a szerző magyarázó fejtegetéseivel. Hogy ezek a magyarázatok a történeti tudás minő tárházából kerültek ki, annak illusztrálására szóról-szóra idézzük a következő sorokat:
«Minthogy Pouse család már 1245. 1255. években előfordul (L. Századok 1891. V. Füzet, 394. l.; és «Palásthyak» I. köt. Családi ágak: I.) hanem melléknév nélkül; ezen diplomában . pedig comes «Pous de Zer» fordul elő; az olvasónak önkényt azon véleménye támad, hogy «Pusztaszert» ezen ős családnévből kell származtatni. Ugyanis Anonymus XL. fej.-ben Árpád herczeg győzelmében nem «Pusztaszer», hanem csak «Zeer» fordul elő, azon kijelentéssel, hogy különbféle helyet adott a vele bejött nemeseknek; tehát nem látszik alaptalannak azon állítás, hogy Zeer-t Pous nemzetség kapta ajándékba és innen keletkezett Pous de Zeer = Pusztaszer.» (15. l. 1. jegyzet.)
Ennél vaskosabb tudatlanságot csak akkor árul el a szerző, midőn egy Stephanus aláírással ellátott, tehát Báthory Istvántól vagy Bocskaytól származó armális töredékét V. Istvántól származtatja, és hozzá teszi nagy fontosan: «nem lehetetlen, hogy Sz. István adta ki». Kommentár nem kell egy mutatványhoz sem, s a kettő elég arra, hogy a munka bővebb ismertetésétől fölmentve tekintsük magunkat.
