HARMINCZHAT-PECSÉTES OKLEVÉL 1511-BŐL. (ELSŐ KÖZLEMÉNY.)
1HARMINCZHAT-PECSÉTES OKLEVÉL 1511-BŐL.
(ELSŐ KÖZLEMÉNY.)
(ELSŐ KÖZLEMÉNY.)
– Egy melléklettel. –
Egy oklevél, a melyre harminczhat pecsét van nyomva, szakértő előtt is kuriózumnak tűnik fel első pillanatra. Azaz ritkának és érdekesnek. S annál inkább, ha, mint a jelen oklevél, még ismeretlen is, melynek érdekét tehát az ujdonság is növeli.*
Oklevelünk (Orsz. Levéltár Dl. 22154.) eddig – úgy látszik – el tudott siklani a történetírók kezei elől. De lételét sejtették. Kovachich: Vestigia Comitiorum 462. lap czéloz reá: emlékszik, mintha már látta volna, de nem tudja hol. – Szalay László pedig: Magyarország története III. kötet 470. lapján így szól róla 1853-ban: «Az 1511. ápril 24-én megnyílt országgyűlés végzései úgy látszik nem fogalmaztattak törvény képébe; legalább eddig nem jutottak oly kézbe, mely a gyászos korszak ezen emlékeit közzétette volna.»
Értékét azonban nem ez a körülmény határozza meg, hanem belső fontossága, tanulságos volta. Hogy szétbonczolva, értelmezve és összerakva, mily tágas látkört enged számunkra ama régi világból, a melyből származott.
Oklevelünk e részben első rangú fontosságú emlék, úgy köz- és műveltségtörténeti, mint specialis diplomatikai, sphragistikai és heraldikai szempontból.
