Nevének változatai: 1173–1196 közt Vesscel. 1315-ben Vasculteleke. 1318-ban Szent-Egyed de Sancto Egidio. 1321-ben Scenth-Egud. 1331-ben Wazunteluk in qua ecclesia b. Egidii est fundata. 1338-ban Wazzulteluk. 1496-ban Zentegied. 1837-ben Szent-Egyed, oláhul Szintyeszudje, ma Sz.-Sugie.
Mai nevét Szent-Egyed tiszteletére szentelt temploma után vette.
Hegyek által körülvett szűk völgykatlanban fekszik, mely északfelé nyulik, keresztül foly rajta a déli részén emelkedő hegyekből 327eredő patakocska, mely a községen jóval alább a széki tavakból folyó patakkal egyesülve, Vasas-Szent-Ivánnál a czegei patakba foly. Deéstől 33·6 kilométernyire van a kékesi járásban.
III. Béla király ezen Wesscel birtokot Ombuzteleke s másokkal együtt Lob-nak és testvérének Tamásnak Görögországban szerzett vitézi érdemeiért, a mostani gróf Wass család őseinek adományozta.
Lobról e birtok fiára Csomára szállott, kit is 1230-ban IV. Béla király ebben meg is erősitett.
Az 1315-iki osztálylevél szerint Szent-Egyed három részre osztatott, két rész ebből Tormács fiának Jánosnak keletről, a harmadik pedig Emich (Emuch) fiának Jánosnak és azon emlitett Csoma fiának nyugatról Jakabnak jutott.
Midőn azonban 1321-ben Vas Miklós Csicsóvárát Tamás erdélyi vajdának kezéhez átadta, Tamás vajda azt igérte neki, hogy Szent-Egyedet a királytól megszerzi számára és mostani birtokosait vagy más birtokokkal vagy pénzzel fogja kielégiteni. Ez ugyan nem történt meg, de 1331-ben Csomafái János fiai: László, Bencz (Bench), János és Pál Szent-Egyedet azon ifj. Vas Miklósnak s vele együtt Csoma fiának Jakabnak és Emichfi János fiának Miklósnak eladták.
Vas Miklós Szent-Egyeden nagy ménest állitott föl, de 1337 előtt az Apátin birtokos Elefánti Dezső reá rontván, negyven csikóját elhajtotta, Miklós szolgái közül kettőt megölt s egyszóval neki majdnem 300 márkányi kárt okozott. Vas Miklós tehát, mivel időközben Elefánti elhalt: Gyerőfi Jakabot fogta érte pörbe, mint a kinek Elefánti azon csikókat adományozta.
Szent-Egyed egyik birtokosa a szintén ezen családbeli Vörös Péter 1344-ben ottani részeit bátyjának, Aczél Jánosnak adta át. Ezenkivül Szent-Egyed birtokosaiul 1347-ben elősoroltatnak Emich fia János fiai t. i. Vas Miklós és László, Aczél János és Vörös Péter, nemkülönben idősb Vas Miklós fia János.
Az 1362-ben a Wass nemzetség osztálylevele szerint Szent-Egyed 328a nemzetség hét tagja, t. i. Emichfi János fiai: Aczél János, Tamás, Dezső, Lőrincz, ifj. Wass Miklós, Vörös Péter és Wass László fia Simon közt 7 részre felosztatott.
1372-ben e birtokon szentegyedi Veres Péter, Miklós fiai: István és Pál, László fia: Lökös, Tamás fia: László és Dezső fiai: János és László megosztoznak.
1376-ban Bogáthi Péter fiai: Dávid, János és Sebe miután ezek Wass János fia Tamás nejének birtokrészeit Bonczidai Ferencz és széki egyházak rectora Istvánnal megbecsültették: úgy egyeztek ki Szentegyedi Wass István, Dezső fia Lászlóval, László fia Lökössel, László fia László és Czegei Veres Péter fia Miklóssal, hogy ezek a becsü szerint 3 részben nászhozományba 60 frtot fizetnek, Dávid és testvére 21 frtot fel is vett.
1396-ban Szentegyedi Mihály fia András főbiró (Judl.) emlittetik.
1402-ben Iklódi Domokos fia Osvát itteni részét nővérének Szt-egyedi Wass Pál özvegyének s fiának Domokosnak eladja.
1413-ban Wass János, Mihály fia András és Wass Miklós emlittetnek Szent-Egyedről.
1416-ban emlittetnek Lökös fiai: Wass László, András, Demeter és Antal, Wass Mihály, Miklós és János.
1424-ben Szentegyedi Vid mint királyi ember (homo regius) emlittetik.
1426-ban Zsigmond király Toroczkay Lászlót szentegyedi birtokába beigtatni rendeli.
1429-ben Szentegyedi Lökös fia Tamás, kit Wassnak hivnak, Vajala Barba és testvérei emlittetnek; Lajos királytól nyert ez a Wass Tamás birtokokat Győrmegyében.
1430-ban Szentegyedi Sebestyén, 1431-ben Szentegyedi Miklós fia László, 1432-ben László, kit Wassnak hivnak és szentegyedi Pozdorjás Gergely emlittetnek.
1434-ben Szentegyedi András és Vas Pál.
1435-ben Szentegyedi András fia István s azon Andrásnak másik fia néhai Pál.
1436-ban Szentegyedi Bothos László fia Albert emlittetik.
1440-ben Wass László fia Miklós és János.
3291447-ben Lónai Miklós nejét s fiait Lónai Osvátot és Jánost leánynegyed czimén Wass Miklós itteni részének negyedébe igtatják.
1450-ben Wass Pál fia Domokos, ugyanekkor Szentegyedi Székely István mint comes (ispán) emlittetik.
1455-ben Ősi Jankafi Simon leánya: Cserényi Balázs özvegye Margit itteni részét, azaz három telkét, Szentgotthárdi Wass Vidnek veti zálogba. Ugyanez évben Szentegyedi András fia István alispán emlittetik.
1458-ban Szentegyedi Wass Domokos és László, Székely András, Szentegyedi Ozsvát emlittetnek.
1464-ben Szentgotthárdi Wass Vid fia István, részét Vasasszentiváni Wass Lászlónak veti zálogba.
1467-ben Iklódi Domokos leánya Mártha itteni részét Wass Domokosnak adományozza.
1472-ben Valkay János emlittetik.
1473-ban Czegei Wass Domokos és Szentgotthárdi Wass Vid fiai István, Pál, János és Zsigmond, valamint néh. Wass László leánya Katalin Kendi Antalné itteni részüknek birtoklásától, a melyet azelőtt Czegei Lökös Tamás foglalt el jogtalanul, Ősi Jankafi Jánost, Székely András fiát Zsigmondot, néh. Keresztesi Jakab leányait Juliannát, Klárát Litterati máskép Mihály deáknét, Suki Dávid fiát Antalt s leányait Ilonát és Borbálát, Göczi (Gews) Demeternét eltiltják.
1473-ban néh. Czegei Lökös Tamás magvaszakadtával annak itteni részébe néh. Wass Vid fiai Domokos, István, Pál és János, valamint Dorothea néh. Wass János leánya Réczei Gergelyné és Katalin, néh. Wass László leánya Kendi Antalné magukat beigtattatni akarták, de Göczi Demeterné Borbála, Suki Dávid fia András, Jankafi János, Székely Andrásné, Lökös László leánya s fiok Székely Zsigmond ellene mondanak.
1476-ban Szentegyedi Porkoláb Sándrin és Szentegyedi Székely Lőrincz emlittetnek.
1477-ben Wass Vid leányai Erzsébet Gesztrágyi Istvánné és Margit Szentegyedi Székely Lőrinczné, atyjuk itteni részéből testvéreik Wass István, Pál és Zsigmondtól osztályt követeltek, a mit azok megtagadván, perre került a dolog.
1481-ben Szentegyedi Székely Lőrincz és Valkay János birják.
3301482-ben Szentegyedi Székely Lőrincz néh. Szentegyedi Bothos Osváthnak nála zálogban lévő itteni részét néhai Szentegyedi János leányainak Ilona Szentegyedi Szancsali Antalnénak és Anasztáziának visszaereszti.
1483-ban Szentegyedi Bothos János leánya Ilona Szancsali Antalné itteni részét a Jankatelke nevü szántóföldekben levő részével együtt Szentegyedi Valkay Jánosnak eladja.
1485-ben Szentegyedi Székely András özvegye Veronika: Szentegyedi Lökös László leánya itteni részét Valkay Jánosnak és Székely Lőrincznek eladja, kivéve azon egy telket, melyet már azelőtt Mihály deák fiának Simonnak adományozott.
1492-ben Walkay Péter emlittetik.
1493-ban Szentegyedi Bothos János fia Gergely itteni részét sógorának Bothos Balázsnak eladja, a ki azt ismét Kisfaludi Ombozi Miklósnak veti zálogba.
1495-ben Czegei Wass István s Szentgotthárdi Wass Zsigmond itteni részeiket Szentegyedi Székely Lőrincznének Margitnak, Szentgotthárdi Wass Vid leányának anyja hitbére fejében átengedik.
1495-ben Szentegyedi Nagy Jakab, Literati György emlittetnek.
1495-ben Czegei Wass Domokos leánya Erzsébet Pogány Tamás tordai polgár neje magát atyjának itteni részébe – 2 telken kivül – melyben Kis és Porkoláb lakik, beigtattatni akarta, de testvérei azon néh. Domokos fiai: János, Balázs, Miklós, László, György és Mihály ezen rész fele iránt ellentmondtak. Perre kerülvén a dolog, 1496-ban Pogány Tamásné Erzsébet úgy egyezett meg testvérével, hogy atyjának itteni birtokából járó leánynegyed felét – mivel nem nemes emberhez ment férjhez – ki fogja kapni.
1497-ben ezen egyezség folytán néh. Wass Domokos fennt elősorolt fiai s leányai Erzsébet Pogány Tamásné s Katalin Kereszturi Györgyné atyjuknak itteni részét maguk közt nyolcz egyenlő részre osztották, és birtak Szilváson, Hesdáton, Vasas-Szent-Ivánon, Szent-Egyeden és Pulyonban e szerint: 1496-ban Wass Domokosnak volt 8 gyermeke, 1. Balázs, kinek fia János, fia Gyögy, fia László és János, ennek neje Ebeni Éva 1680; 2. János; 3. Miklós: 4. László; 5. Mihály; 6. György; 7. Kata Kereszturi Györgyné; 8. Erzsébet Pogány Tamásné, fia János, fia Miklós. Wass Jánosnak Ebeni Évától gyermekei 331György, Dániel és Agotha. Pogány Anna, valószinüleg a Miklós leánya, Nagy Mátéhoz menvén nőül, gyermekei voltak: Nagy János, István, Fábián, Ilona Vernes Jánosné, Anna Turi Mihályné 1608-ban s ennek leánya Borbála 1641-ben. Emlitett Nagy Jánosnak leánya Borbála Váradi Miklóshoz menvén nőül, ezek leányát Borbálát Bethlen János vette el s fiai Bethlen Pál és Miklós.
1499-ben Ulászló király Szentegyedi Székely Lőrincznek itteni részét tőle hűtlenség czimén – mert mással hamis bevallást tétetett – elkobozván, azt Soklyósi Péter görgényi várnagynak adományozza.
1500-ban Szentegyedi Székely Lőrincz és György deák (literatus) emlittetnek.
1500-ban Czegei Wass Miklós özvegye Katalin, most János nemtelen czegei lakos neje, Czegei Balázst hitbérének férje itteni részéből való kiadása felől nyugtatja.
1504-ben néh. Suky Mihály leányának Ilonának Ombozi Miklósnénak leányai: Anna Jankafi Kristóf özvegye és Katalin Jankafi Máténé atyjuktól Ombozi Miklóstól és fiától Jánostól itteni részükből osztályt követeltek.
1504-ben birtokosokul Szentegyedi Valkay Péter és Wass János emlittetnek.
1504-ben Wass István fia Mihály itteni részét Wass Balázsnak veti zálogba.
1505-ben Czegei Wass Balázs, Wass István fiának Mihálynak nála zálogban volt részét visszaadja.
1505-ben Ősi Jankafi Maté egy itteni telkét Wass Mihálynak adja cserébe.
1505-ben Wass István fia Mihály itteni házát Wass Balázsnak adja cserébe.
1505-ben néh. Wass Vid leánya Margit Szentegyedi Székely Lőrinczné 3 jtelkét (Tar, Kádár, Jó) Szentegyedi Wass Jánosnak eladja.
1511-ben Szentegyedi Valkay Péter emlittetik.
1516-ban Szentegyedi Gergely deák ügyvéd.
1519-ben Szentegyedi Bothos László, Wass László és Wass János emlittetnek.
1523-ban Szentmihályi Lukács deák magát Czegei Wass Mihálynak itteni részébe zálogjogon beigtatni akarta, de Wass Pál és Wass 332Balázs ellentmondtak. Szentegyedi Bothos Pál és ugyanekkor Szentegyedi Pál egyik birtokos.
1523-ban Szentegyedi Wass János fia Tamás itteni részét Czegei Wass Balázsnak veti zálogba.
1529-ben dersi Pethky György özvegye Dorothea leányának Annának itten 2 jtelket (Székely, Török) adományoz.
1532-ben itteni birtokosok Valkay István, Wass Pál, Wass László, Botos Gáspár és Boldizsár.
1533-ban Szamosfalvi Gyerőfi Mihály, Pál és Jeromos, valamint Bikali vitéz Tamás és neje Katalin néh. Gyerőfi Balázs leánya 2 itteni jtelküket (az egyikben Kecskés lakik) Kendi Ferencznek eladják.
1533-ban Wass Balázs fia ifj. János néh. Wass Tamásnak itteni részébe magát királyi adománynyal beigtatni akarta, de Wass Tamás ellentmondott.
1534-ben Jankafi Miklós leányai: Margit Valkai Mártonnak, Anna Gyerőmonostori Kabos Kristófnak özvegyei, Ágnes Bikali Vitéz Andrásné, Klára Cserényi Györgyné és Fruzina Kabos Imréné itteni részüket Valkay Péter fiának Istvánnak s fiainak: Gáspár, Boldizsár és Jánosnak adják cserébe.
1534-ben Bothos Gáspár s Boldizsár, Wass Tamás, László és Pál s testvére Imre, Valkay István s nővére Dorottya Pulyoni Meggyesi Mátyásné és Dobay Jakob a kolozsmonostori konvent előtt vallják, hogy Szent-Egyed 3 részből áll, a Bothos, a Wass és a Lőkös részből, ők tehát e két, t. i. a Bothos és a Wass részt – kivéve Szentpáli Jánosnak, Wass Balázs özvegyének Katalinnak és Székely Máténé Borbálának néh. Wass János leányának részét – Kendi Ferencznek eladják.
1534-ben Valkay István, Valkay Mártonné, Valkay Margit, Anna Kabos Kristófné, Valkay Ágnes Vitéz Endréné, Valkay Klára Cserényi Györgyné és Valkay Fruzsina Kabos Imréné, Valkay Borbálával és Jankaffy Magdolnával itteni részüket elcserélik.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti, melyet Wass Tamástól, Imrétől, Páltól, Wass Lászlónétól, Valkay István, Bothos Boldizsár, Bothos Andrásné, Gyerőfi Mihály, Göczi Albert és Dobai Jakabtól vettek meg.
3331539-ben Réczei Ilona Réczei Gergelynek Kendi Dorottyától származó leánya Gyerőmonostori Radó Domokos özvegye, itteni részét néh. Kemény Miklósnak Réczei Druzsinától származó fiainak Ferencz és Mátyásnak, valamint néh. Réczei Mihály fiának Gáspárnak ajándékozza.
1541-ben a tordai országgyülésen egyfelől Majlád István, másfelől Bornemisza Boldizsár s Horváth Ferencz közt létrejött egyezség szerint, ez utóbbi e birtokot Kendi Ferencznek visszaereszti.
1545-ben néh. Porkoláb Ambrus leánya Magdolna Szentegyedi Bothos Gáspár özvegye, ennek egy itteni jtelkét Katalinnak Szávai Almádi Bálint özvegyének eladja.
1552-ben Vass János, Boldizsár és Ferencz Kendy Ferenczet itteni részének eladásától tiltják.
1555-ben néh. Valkai Péter leánya Dorottya itteni atyai részét, t. i. 3 jtelkét (Hertl, Kiss), férjének Pujoni Medgyesi Máténak eladja.
1560-ban II. János király néh. Fudi Balázsnak itteni részét, annak magvaszakadtával, Nováki György szentiványi várnagynak élete tartamára odaadományozza.
1561-ben Szentegyedi Bothos Menyhért mint ügyvéd emlittetik.
1568-ban ifj. Wass János, Huczáki Ferencz emlittetik.
1569-ben itteni birtokosok szentegyedi Gergely, Rátonyi Péter és Szentiváni Gáspárné.
1569-ben Hosszuaszói Gáspár özvegye, utóbb Somlyói Gergely deák neje, czegei Wass Balázs leánya, mert férje Somlyaí sokat költött egy itteni udvarháza épitésére s azért is, mert testvére Wass György ellen védelmezte perében, halála esetére összes javait neki hagyja II. János király előtt.
1572-ben Szentegyedi Gergely deák neje Wass Ágnes egy jtelket és egy földet, a híd végében, Héjasfalvi Pálné Wass Orsolyának ad.
1572-ben Szentegyedi Bothos Bencze itteni udvarházát Szentegyedi Gergely deáknak adományozza.
1573-ban Báthory István egy itteni udvarházat Tardi Antalnak adományoz.
1573-ban itteni birtokosok Haczaki Ferencz, Bothos Boldizsár, Dobay Gábor és Simon, a fejedelem és Sombory Lajos.
3341575-ben Dobay Péter fia Benedek (kinek nagyanyja Bothos Balázs leánya Zsófia, ennek anyja pedig Anasztázia Bothos János leánya volt) Szentegyedi Gergely deáktól egy itteni jtelek visszadását követeli.
1576-ban Wass Bencze. Ugyanakkor Báthory István egy itteni részt, az úgynevezett Harcsástóval együtt, Sombory Lászlónak adományoz.
1578-ban nemes Szentegyedi Szabó Miklós, Sombori László, Szentegyedi Gergely deák, előbb tordai kamaraispán, most kir. főügyész (biró Reikes Gergely), Dobai Benedek emlittetnek.
1579-ben Botos András egy itteni telkét Szabó Miklósnak adja.
1580-ban Sulyok Albert leánya Anna, Gyulai Tamásné, kinek nagyanyja Valkay János fia Péter leánya volt, itteni részét az u. n. Valkay-részt Medgyesi Margitnak, Medgyesi Mátyásnak, Szentegyedi Valkay János fia Péter leányától Dorottyától született leányának, előbb Nemes Istvánné, majd Szentegyedi Bothos Menyhárdné, most pedig Pujoni Szente Miklósnénak és férjének eladja.
1580-ban itteni birtokosok Wass Balázs és Demeter, Szabó Miklós, Bothos András, Szentegyedi Somlyai Gergely deák, director causarum, Sombori László fejedelmi dézmák bérlője, 1589-ben director causarum fiscalium, mely hivatalt 1577-ben is viselte, és Szente Miklós.
1587-ben Sombori László tiltakozik az ellen, hogy Szente Miklós magát az itteni u. n. Bothos részbe beigtatta, egyezség útján azonban Sombori ebből azon részt, mely néh. neje Bothos Kataliné volt, magához váltotta.
1587-ben Sombori László néh. Bothos Andrásnak itteni részébe, mely Bothos-résznek, vagy Bothos-harmadnak neveztetik, beigtattattak, de Szentegyedi Wass Demeter, néh. szentegyedi Haczaki Ferencz gyermekeinek Bálint és Ilonának nevében, továbbá Somlyai Gergely s neje Wass Ágnes és néh. ifj. Wass János leánya Erzsébet Márton Györgyné, Szente Miklós s neje Medgyesi Margit s fiai Szente Gergely és Bálint, Szentegyedi Szentiváni Pál s nővére Erzsébet, néh. Bothos Menyhért leánya, Szentegyedi Rácz János s neje néh. Bothos Gáspár leánya Anna, Dobay Benedek, Héjasfalvi Pál özvegye Wass Orsolya (erről 1652-ben vallják a tanuk, hogy héjasfalvi halála után elvette Malomfalvi 335Gálffy Mihály, itteni része ennek leányára Juditra Hadnagy Mátyásnéra, majd Gyerő Jánosra s ennek leányára Erzsébetre ákosfalvi Szilágyi Jánosnéra szállott), néh. Tárdy Antal leánya Anna ellentmondtak.
1590 körül egy itteni részt Valkay Dorkó, Medgyesi Máténé után leánya Margit Szente Miklósné, fiai Bálint és Gergely s ennek gyermekei István, András, János, Margit birnak.
1591-ben Sombori László gyermekei Sándor, Farkas, Gábor és Zsigmond, Anna Teremi Sükösd Istvánné, Erzsébet gyergyói Lázár Andrásné és Borbála gyámja Kovacsóczi Farkas kanczellár a fejedelemtől gyámgyermekei részére adományba kapja az itteni tizedbe 17 frt 20 denárt.
1591-ben néh. Tárdi Antal leánya Anna Morgondai Györgyné itteni udvarházát Mássai Annának Sombori László özvegyének eladja.
1593-ban Gyulai Tamás fia Ferencz tiltakozik az ellen, hogy anyja Sulyok Anna itteni részét Szente Miklós özvegyének Medgyesi Margitnak eladta.
1593-ban itteni birtokosok Sombori László özvegye és Tolvay Bálintné Haczoki Ilona.
1593-ban Dobay Benedek, mivel Sombori Lajos az itteni Bothos-részt Báthory Zsigmondtól adományba kapta s ő annak ellentmondván, vele perbe keveredett, most azonban e részre való jogáról azon Sombori özvegyének Massai Annának javára lemond.
1594-ben Szentegyedi Rácz György fia János itteni telkét Massai Anna Sombori Lajos özvegyének eladja.
1594 körül Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Somlyai Gergely deák kir. főügyész itteni 2 magyar jobbágyát Bogáthy Menyhértnek adományozta.
Somlyait 1594 aug. 28-án Báthory Zsigmond fejedelem többekkel együtt Kolozsvárt elfogatta s a fejedelmi lak alsó részében elzáratta s másnap hóhérbárd alatt vérzett el a Kendiekkel Kolozsvár főterén azért, mert törökpártnak volt a hive, s a köztemetőbe temettetett el.
1597-ben birtokosa Mikola Pál, Sombori László özvegye, Mássai Anna és Tolvaj Bálint.
1599-ben Rathoni Miklós egyik birtokos.
3361602-ben Básta György a hűtlenségbe esett néh. Sombori Farkasnak itteni részét Lódy Simonnak adományozta.
1605-ben egyik birtokosa volt Szentegyedi Zenthe Bálint, a ki 1603 szeptember 29-én esett el Székely Mózes fejedelmével együtt Brassó közelében vivott ütközet alkalmával.
1607-ben Szentegyedi Somlyai Gergely deák leánya Borbála Szamosfalvi Mikola Pálné, ennek leánya Erzsébet iklódi Toldalagi Jánosné s ennek leánya Druzsi, a kitől idevaló Szente Gergely 240 frtba 1 1/2 jobbágytelket kapott azért, mivel a németek 1604-ben ennek egy Gálfi nevü jobbágyát megölték, melyért a megye Toldalagi Szentegyedi jobbágyát sujtotta birsággal.
1607 és 1608-ban Rákóczy Zsigmond Kabos Mihályt, Gáspárt és Istvánt itteni ősi részükben megerősiti.
1609-ben czegei Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsi, előbb Barcsainé, és fia György, az id. Czegei Wass György unokája, atyai nagybátyja Wass Jánossal itteni birtokukon megosztoznak.
1610-ben szentegyedi Szente Gergely vagy György dobokamegyei alispán egyik birtokosa.
1614-ben Szabó Márton kolozsvári polgárt itteni részébe beigtatják, másik birtokos Wass János.
1615-ben Szabó Márton itteni részét búni Bethlen Farkasnak eladja. Ugyanakkor Bethlen Gábor Szente Gergelyt itteni ősi részében megerősiti.
1627-ben Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt itteni részükben megerősiti.
1632-ben Némai Anna itteni részét férjének Szentegyedi Deák Istvánnak veti zálogba.
1640-ben Szentegyedi Ráthonyi György.
1649-ben néh. Bethlen Farkas itteni része Macskásy Ferencz kezére került, mint a kihez Bethlen özvegye férjhez ment, de a Wass család azt tőle elperelte.
1652-ben Gyerő János leánya Erzsébet ákosfalvi Szilágyi Jánosné, Ráthonyi György és Kata Dobray Mihályné, Deák Ferencz, Toroczkai Lászlóné Tholdalagi Zsuzsánna és Wass László birtokosok.
3371655-ben az itteni Deák részt Deák Ferencz és Kata Széplaki Gáborné birják.
1676-ban idevaló nemesi birtokos Torday Ferencz.
1677-ben február 7-én a fejedelem Bornemisza Annát Teleki János özvegyét a dézmabér fizetés e alól mentesiti.
1678-ban Lengyel István egy itteni telkét eladta Homoki Andrásné Némai Erzsébetnek.
1694-ben birtokosai a Wass család s más kis nemesek.
1702-ben egy telkes nemesek: Némay Ferencz és Szabó János.
1754-ben Balog alias Szabó Pál, gróf Wass Ádám, Miklós és György, Márk Simon, Némai Zsigmond, Kiskomáromi József, Fábián György.
1770-ben itteni armalista nemes birtokosok: Csikszentgyörgyi Czegi Dávid férji, Fábián György apai és kiskomáromi Komáromy Lajos anyai jogon.
1786-ban birtokosai: gr. Wass Miklós özvegyének van 28 jobbágya, 4 zsellére, gr. Wass Sámuelnek 25 jobbágya, 7 zsellére, gróf Wass Ádám özvegyének 29 jobbágya, 5 zsellére, gr. Esterházy János özvegyének 4 jobbágya, 2 zsellére, Toldalagi András özvegyének 3 jobbágya, 1 zsellére, Komáromy Lajosnak 3 jobbágya, 7 zsellére, Csedő özvegyének 1 jobbágya, Bocskor Józsefnek 1 jobbágya, Baróti Sámuel özvegyének 1 zsellére, Némai Ferencznek 1 zsellére, Szakács Jánosnak 1 jobbágya, 2 zsellére.
1804-ben gr. Wass Ádám fiai Miklós és Dániel atyjok itteni részén megosztoznak.
1809-ben birtokosai: gr. Wass Dánielnek van 16, gr. Wass Miklósnak 7, gr. Wass Samunak 22, Csedő Lászlónak 3, Simon Péternek 4, Géczi Istvánnénak 3, Toldalagi Andrásnénak 3, Almádi Zsigmondnak 3 telke. Egy telkes nemesek: 2 Fábián, 3 Némai, 1 Kozma, 1 Wáró s 1 Széki család.
1820-ban birtokosai: Simon Péter, gr. Wass György, gr. Wass Miklós, gr. Wass Sámuel özvegye, Toldalagi György, Csedő László, Almádi Zsigmond és Bartók László.
1824-ben Némai Zsigmond, Ferencz, Sándor és Péter, Técsi György, Varró Sámuel, Molnár József, Simon János birtokosok.
3381837-ben birtokosai: gr. Wass, Bereczky, Fábián, Géczi Mária, Inczéné, Kezán, Kozma, Némay, Onuczán, Zente nemesek.
1863-ban gr. Wass Ádám, özv. gr. Wassné, gr. Gyulai Francziska, Heleyné Balázsi Ágnes, Almádi Sámuel, Kádár Juliánna, Leményi János ifj., Janka Lajos, Felszegi Samu.
1866-ban az itt összeírt 130 füstből 15 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Wass Ádám, Anka György és Péter, Bálint Mihály, Lajos és Sándor, Kozma Samu, Némai Soós György, Némai István (Visáról), Tétsi István, Szente Ferencz (Marosvásárhelyről), Váró Samu és Ferencz, Csákai László, Leményi János (Boncznyiresről), Nagy Tamás, Janka Lajos (Bécsből) és 2 Puján családbeli.
Birtokosai 1892-ben gr. Wass Béla, 253 h. 715 öl. Öröklés atyja gr. Wass Alberttől. Moldován Simon, 345 h. 110 öl. Kappel Noé, 171 h. 1110 öl. Anka Péter, 132 h. 829 öl. Zakariás Anna, 127 h. 456 öl, vétel egyes lakosoktól. A volt úrbéresek, közös erdőbirtokosok 151 h. 800 öl s legelőbirtokosok 293 h. 1300 öl, tagositás folytán.
1898-ban gr. Wass Béla, Moldován Simon, Boros István után Dr. Ramonczai László (Anka-féle), Kappel Noé, Puskáriu László, Brencsán Albertné és Hortopán Mária.
Ugy ez, valamint a szomszédos Szent-Gotthárd már az őskorban lakott hely volt. Hajdan tisztán magyarlakta község, ma jobbára oláhok lakják, kiknek elei 1690 után telepedhettek ide, a magyarság alig teszi 1/8-át a lakosságnak. Földmivelők, baromtenyésztők. Házaik s gazdasági épületeik száritott földoldaluak, nádtetőzettel.
Egyik birtokosa Szabó János 1644-ben török fogságban szenved.
Temploma 1331-ben a Szent-Egyed tiszteletére épült. Plébánosa Péter 1332–37 közt pápai tizedbe 9 garast fizetett.
1622-ben régi kőtemploma a hegyen, ettől alább az iskolamesteri telek, az egyház számára méhet tartanak, van egy gyümölcsös kertje a ref. egyháznak.
1643-ban leányegyházai: Pulyon, Császári és Szent-Iván. Fekvősége egy drb erdő, melyet „Pap csereje”-nek hivnak, egy puszta szőlő, 3 drb szántó, 2 drbot nemes Vas György özvegye Vas Márta hagyott a Gállfi és Vas birtokok közt az egyháznak s egy rétet a pap használatára. Hegyen épült kőtemplomában két harang, nem messze tőle a papi lak és iskola.
3391703 körül történt feljegyzés szerint úrasztali készletei: egy czinpohár és tányér, melyeket ns. Szabó József ajándékozott, egy virágos asztalteritő, papi széktakaró. 1690-ben a tatárok egy harangján kivül mindenét elrabolták. 1693-ban ifj. Wass György és Bánffy Mihályné Wass Ágotha pótolták a hiányokat, amaz adott egy kancsót.
1754-beli feljegyzés szerint a falu derekán egy telek, ezen alól a hol egykor a mesteri lak és iskolaház volt, van két zsellérház, jövedelmét az esperes és pap veszi. A nagy telek közepén régi kőtemplom keritett czintermével, felső részén a temető, ezen alól egy más telek, melyen a pap szokott lakni. Szántója 17 köbölnyi, rétje 12 szekérre való s van egy erdeje, 36 frtja kamatra adva.
1820-ban Pulyonnak filiája. 1826 előtt ágasok közé épitett papi háza romladozik, fatornyában egy harang, van 3 zsellértelke. K.-Szentkirályi Néb Istvánné Komáromi Teréz vagyonát az ekklézsiának hagyományozta a papi fizetés pótlására még 1771-ben, mely tett 30 frtot. 1774-ben Wass Ádám a pap fizetésére 4 frtot hagy.
1824-beli feladás szerint a főegyházi tanács kezelése alatt van akkora alapitvány (nem tudják, ki tette), hogy ennek kamatjából a pap 50 frtot kap.
1830-ban az egyházi főtanács kezelése alatt van 500 frtos Wass alapitvány, melyből a pap évenként 20 frtot kap, ezenkivül a Bánffy Farkas alapitványból 21 frtot. Urasztalára adakoztak 1830. évi esp. jkv szerint M. G. 1646 és 1696 felirattal, Pap György 1735. Bikfalvi Ágnes 1771-ben szövetnemüt.
1830-ban a templom omlófélben. 1842-ben a templom fala, fedele omladozik, a következő évben kéregetni akarnak reá.
1863-ban kárpótlásban részesül. 1868-ban 74 ev. ref. lélekből 35 fi, 39 nő. Fekvősége 22 hold 1522 öl.
1885. évben romlás szélén álló, merőben kőből épült temploma mennyezetén 1543, a harangon 1596, a tengelyén 1669. évszám olvasható. Egy tányérán „Andreás Petrus, Joannos Philippus,” a másikon „F. F. K. K.,” egy asztalkendőn: „György (Wass) ajándékozta Isten dicsőségére.” Van szép magtára.
Jegyzőkönyve 1776 óta kezdődik, anyakönyve jóval később.
340Temploma jelenleg épülőfélben, gyüjtenek épitésére.
Lelkészei: 1656-ban Szőlősi Gábor. Sepsi István 1737. Bányai János 1746-ig. Ujfalvi Péter 1746. Barta Dávid 1749–52. Kovács János 1755. Benedek Máté beszolgál Pulyonból 1755-ig. Körösi Ferencz 1794. Szentkirályi Vágó Dániel 1800-tól. Venter László 1807–1827. Réthi Szabó Sándor 1828–31. történelemiró. Gelner Sándor 1831–33. Balázs József 1833–40. Kovács Sámuel 1841–50. Gulya János 1851–1867. beszolgáló. Boros István beszolgáló. Budai Lajos 1866-tól. Gulya János 1885-ben. 1898-ban a pulyoni körlelkészséghez tartozik, levita-tanitó Keresztesi Károly, 47 fi, 51 nő lélekszámmal.
A lelkészi állomás többször nem volt betölthető a csekély fizetés miatt.
Felekezeti iskolája 1640-es évek előtt virágzó lehetett. 1740 tájt már papot sem tarthatnak, hanem levitát, ki tanitásra is kötelezve volt.
Tankötelesei az 1896-ban egy tanitóval engedélyezett állami iskolában nyernek oktatást, tanitója Boros Gábor.
Gör. kath. egyházközség. Temploma fából épült, a jegyző által küldött adat szerint 1701-ben s ekkor is szentelték volna fel a Péter és Pál apostolok tiszteletére. A névkönyv szerint a felszentelés 1781-ben történt. Anyakönyve 1826 óra vezettetik. Harangjai közül a nagyobbik felirata: „Ad sanctum Paulum et Petrum” „A nobilis A. Gecze” a vevője.
Lelkészei: Anka Juon 1835. Pap Juon, Anka Demjén, Anka György, jelenleg Puscariu László.
Iskolája 1820 körül keletkezhetett. Jelenleg Pulyonnal tart közös tanitót. Tanitói közül Grama Péter válik ki, gyékény kosárfonást tanitva Deésen is 1882-ben az ipartanfolyamon s czikkeket írt ez ügyre vonatkozólag a Szolnok-Doboka megyei lapban.
Éghajlata egészséges, mindenféle gabonának, gyümölcsnek kedvező, széltől mentve, jég ritkán bántja.
1721-ben két fordulóra osztott határának nagy része északnak fekszik, földje feketés, részben fehér, inkább tavaszi gabonára való, helyenként sovány, vizes, terméketlen, kétszer szokták 6-6 ökörrel szántani. Tűzifára való erdeje bőven, tavaszi gabonát tisztán terem. Erdei szénát termelnek. Hadi úton dolgoznak. Őrlő helye, piacza az 1 mértföldnyire fekvő Szamosújvár.
341Termőföldje 121 köbölnyi, elvetettek ez évben 25 köb. búzát, 24 köb. zabot, árpát s lett 140 kal. búza, 89 kal. tavaszi gabonája, 27 kal. kender, van 4 véka tengeri vetésük, rétje 50 szekérnyi, 35 kapásra való szőlője 100 veder bort terem. Adósságuk 11 frt. Van 25 ökör, 35 tehén, 5 ló, 120 juh, 25 méhkas, 38 sertés.
1837-ben határa nagy és termékeny, legelője zsiros, édes és kiválólag jó, tavai halakban gazdagok; a fuvarozás könnyebbségére 1835-ben cambiaturát állitottak fel.
1898-ban határa közepes jóságú, a szalmás gabonának minden nemét termesztik. Gyümölcse többféle nemes faju alma, körtve, szilva, baraczk, cseresznye-féléken kivül főleg a dió. Van tava, forrása s a községen átfolyó patak.
Határhelyek: 1315-ben Pap háza (Domus sacerdotis), Likashatár, Bozzás (Buziás). 1483-ban Jankatelke, szántóföld.
1587-ben Erőskerek, Kőszeg, Nyulasaj, Füzes, Berekszeg, Milő, Danó tere, Falkafa, Szilvaaj, Kondor-Márokpataka, Huraj.
1622-ben Pap cseréje, erdő, Alsó füzes padja, Szylvaj, szántók, Kismező, Gyepü, rétek. 1754-ben Nagyutzca, Temető; felső forduló: Sziloaj és Szilovaj, Szőlők, Liget, Templomon felül, Botos szer; alsó forduló: Feljáró, Sóshid, Nyilak, Ekklézsia erdeje, Bükkös.
1804-ben Tejeture, Kerekes, Liget, Köteles, Dán, Podás és Ritkos, erdők. Szuszény, Új-Kőrös, Szil, erdő.
1811-ben Alsó és felső forduló, Butak szere, Fundatura, Szőlőn felül, Liget, Temető mellett.
1864-ben La ripe, árkos hely; La fundature, La lüget, kaszáló és erdős hely; La rezare, szántók; La teusoare, mocsaras kaszálók; La pojény, irtásos helyek, szőlők és tóval (szentegyedi tó), La rupturi, oldalos hely; In Hutsisor, cziherés oldalos, gabnatermő hely; Teu Vasi, hegytetőn fekvő tó (gr. Wassok tava); Kerekes, kerek domb.
1898-ban Tagi, jelentése bükkfa, Fundatura, dülő, katlanszerü mélyedés, Lüget, szép fekvésétől vette nevét, Teusora számos forrásai 342után. Kis merona, Rupturi, Gropa Koszteilor, Kerekes, kerek fekvése után, Gropa Kodoreanuluj, La Kurte, Gropa porkoriuluj és Gropa Olariuluj, Ripa, dülők, határrészek.
1900-ban területe 3320 k. hold.
Lakossága: 1603-ban 19 jobbágy, 2 szegény lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 2 jobbágy, 20 zsellér, 6 kóborló és 2 udvari cseléd lakója van, kik a kóborlók kivételével 20 házastelken laknak.
1750-beli összeírás szerint van: 4 jobbágy, 22 zsellér, 8 kóborló, 1 özvegy, 2 adózó és 2 nem adózó nemes s 6 udvari cseléd, összesen 45 családfő lakosa, kik 30 házastelken laknak.
1830-ban 744 gör. kath. és ev. ref. lakossal.
1837-ben lelkek száma 661, a házaké 143.
1857-ben 853 lakossal, ebből 12 róm. kath., 3 örm. kath., 730 gör. kath., 95 evang. helv., 13 zsidó; házak száma 156.
1886-ban lakossága: róm. kath. 8, gör. kath. 861, helv. hitü 33, zsidó 10, együtt 912.
1891-ben 835 lakosból 14 róm. kath., 705 gör. kath., 5 gör. kel., 99 ev. ref., 10 izraelita, 2 örmény katholikus.
1900-ban 930 lakossal, ebből 114 magyar, 13 német, 802 oláh, 1 czigány; magyarul beszélni tud 166; róm. kath. 6, gör. kath. 798, ev. ref. 112, izraelita 14. Ir és olvas 162; házak száma 199.
Adója 1721-ben 315 frt. 1898-ban 2249 frt 78 kr.