Nevének változatai: 1500-ban Machkamezew. 1553-ban Maczkamezew. 1750-ben Macskamező.
Nevét erdeiben egykor bőven található vadmacskák után kapta. Oláh neve 1830-ban Máská.
Magyar-Lápostól délnyugati irányban, ettől mintegy 5 kilométernyire fekszik a Lápos folyó jobbpartján, észak felől egy hegyláncz által környezve, a község kis része azonban a Lápos vize balpartjára is kiterjed.
Hagyomány szerint e község első telepese az itt lakó nemes Velle család őse volt, ki egy irtásos helyen vadmacskát lövén meg, erről nevezte volna el a községet s jelenlegi pecsétnyomójára is vadmacskát vésettek.
Macskamezőt kezdettől fogva a losonczi Bánffyak birták, mint Magyar-Lápos tartozékát.
1500-ban Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban levő Macskamező egyik felét, Bánffy László s fiai: Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai: Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fia Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának s fiának Bogdánnak eladják.
1553-ban Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén. Vajdája Vele György. Van ekkor benne három kapu és öt szegény lakos.
971584-ben Báthory Zsigmond e M.-Láposhoz tartozó falu lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad alól fölmenti.
1589-ben birája Tokos Lukács, esküdtje Tokos Pintye.
1598-ban birtokosa köblösi Teke György, jobbágyai: Biró és Ungur családok, kenéze Ungur Tivadar.
1602-ben Kamuthy Farkas birja.
1608-ban Rákóczy Zsigmond e birtokot, mely ezelőtt Szamosujvárhoz tartozott, Bibarczfalvi Nagy Menyhértnek, Kézdi szék kapitányának adományozta.
1613-ban Bethlen Gábor e birtokba, mely állitólag Kővár várához tartozik, Ilky János kővári várnagyot új adomány czimén megerősiti.
1618-ban (a Rettegi gyüjteménye szerint) a fejedelemnek itteni birtoka után, mely Szamosujvárhoz tartozik, Dráva Gergely puskást állitották ki.
1625-ben Ilky János tiltakozik az ellen, hogy e birtokát a fejedelem jogtalanul Szamosujvárhoz csatoltatta.
1631-ben Rákóczy György e Szamosujvárhoz tartozó birtokot Hettyei Bálintnak adja zálogba azon vitézségeért, melyeket Faragó András mezei hadak kapitánya és alvezérsége alatt, előde Bethlen Gábor idejében, a római császárral való harczban kifejlett.
1638-ban a fiskus e birtokot Köblösi Teke Lukács fia György, fia ifj. János magvaszakadtával elfoglalta, de női ágon lévő utódai annak ellentmondtak.
1653. és 1658-ban a szamosujvári uradalomnak itt 7 adózó jobbágya volt.
1659-ben Barcsay Ákos e birtokot Deési Literáti Szőcs Ferencznek és neje Szathmári Erzsébetnek adja zálogba, a kitől Bánffy Zsigmond váltotta ki s 1675. év április 27-én fejedelmi jóváhagyást nyert reá.
1672-ben Pap János és István armalist kapott s 2 telküket a fejedelem megnemesiti.
1675 szept. 19-én Szamosujvártt kiállitott oklevél szerint Apaffy fejedelem Macskamezei Ungur Pétert, Mártont és Gábort telkeikkel együtt megnemesiti.
1676-ban itteni nemes a Román család.
981679-benbirtokosa Bánffy Boldizsár, Bánffy Zsigmondnak Kendeffi Annától való fia.
1679-ben e birtokot Barcsay Kozárváry Ferencz deáknak, Apaffy pedig Bánffy Boldizsárnak adományozta s ez Nagy Péternek adta zálogba, kitől kiváltotta 1694-ben birtokosa Bánffy Péter a Boldizsár fia.
1702-ben birtokosa Bánffy Péter; egytelkes nemes a Pap család.
1713-ban egytelkes nemes a Karuly és Pap család, 4-en laknak ugyanennyi házban vagy 2 örökségen.
1721-ben a Bánffy család birja, idevaló egytelkes nemes a Pap család.
1738-ban birtokosa báró Bánffy Péter. Bánffy Péternek Rhedei Annától fia Péter 1751-ben magtalanul elhunyt s leánya Zsuzsa, ennek gr. Kendeffy Gábortól fia Elek, kinek gr. Bethlen Krisztinától gyermekei: Ráchel és Borbála.
1774-ben egyik birtokosa Balog Zsigmond és Pap Iliszia.
1786-ban birtokosa özv. br. Bánffy Péterné, gr. Teleki Borbála, van 25 jobbágya, 14 zsellére s 2 szegénye.
1820-ban birtokosai. Br. Wesselényi Józsefnek neje Kendeffy Ráchel jogán van 24 telke, gr. Kendeffy Józsefné Kendeffy Borbálának 22. Egytelkes adózó nemesség.
1829-ben gr. Teleki Mária és a Bánffy örökösök birják.
1838-ban van 21 adózó írni-olvasni nem tudó, 1843-ban már 40 oláh ajku nemes lakosa van.
1856-ban e falu nemesi jogu birtokosai gr. Bethlen Borbála gr. Kendeffy Ádámné, Traun grófnő, br. Wesselényi Farkas, ezek ősei 2400 frtért kapták zálogba.
1863-ban Kendeffyné Weér Róza úrbéri kárpótlásban részesült.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: gr. Teleki György, 24 Pap, 5 Cziczok, 1-1 Mán és Orosz.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki György utóda Árpád, öröklés, 1024 h. Simon Adolf utódai, 200 h. Velle György, Pap Simon, Vlasin László öröklés, részben vásár útján.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben a tisztnek adtak 3 tehenet, egy ökröt 5 frt 75 denár értékben, 9 köböl zabot 3 frt, 3 bárányt 50, 999 csirkét 18 denár, 4 pint vajat 1 frt értékben. Birságba fizettek 1 frtot a szokott szolgálmányon felül.
1553-ban évente Szent-Mártonnapon jobbágyai fele 16, másika pedig 8 denárt fizet, Szent-Györgynapon juhaikból 50-det adnak.
Lakosai kezdet óta földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkozó s elég szorgalmatos románok. Keresztelés, esketés alkalmával nagy lakomát csapnak. Temetés után torozás s a gyászoló gyülekezetnek cserépedények osztása, karáncsonyi kántálás s húsvét alkalmával a szegényekkel a templom udvarán való étkezés szokásos.
Ruházatukat házilag állitják elő, nyáron kendervászon ingben és lábravalóban, télen harisnyában járnak, fekete szokmányt hordanak. A nők öltözete vászoning s alsó ruha, melyre fekete szokmányt öltenek, bocskorban járnak, csizmát csak a jobb móduak s főleg ünnepeken viselnek.
Főtáplálékuk a tengeriből készült kenyér.
Házaikat s gazdasági épületeiket szétszórtan fából épitik, kevés kivétellel szalmával fedik.
Gör. kel. egyház hivei. Mindkét temploma fából épült, az elsőnek épitési ideje ismeretlen, a mást 1891-ben vásárolta 50 frton Sósmező egyházközségtől Pap Simon a Nádoré s szintén ő vette egyik harangját. A templomok védőszentje Mihály főangyal. 1892-ben szentelték föl. A régi templom harangjai 1852. évből valók, kolozsvári öntés, az új templomé 1892. évbeli.
Felekezeti iskoláját 1870 körül létesitette, Petőréttel együtt fizetik a tanitót.
1858 óta évenként 15 frttal járult a magyarláposi gör. kath. iskola fentartásához.
1898-ban 3 ev. ref. hitü lakosa Magyar-Lápos egyházközségéhez tartozik.
E délnek fekvő község éghajlata szelid, az északi széltől a felette emelkedő hegy védelmezi, egészséges, jég ritkán bántja.
1750-ben határának fele téren fekszik s ennek negyede jó termő, a többi rész hegyes és terméketlen. Többnyire tengerivel élnek s ezt árusitják Felső-Bánya és Kapnik vásárain. Barmaikat pedig az ország különböző részeibe hajtják vásárra, de M.-Lápos vásárait is felkeresik. Határa két fordulós, a síkon levő részt a Lápos gyakran elönti s terményeit 100megsemmisiti; a hegyi rész kevésbbé termő, 4 ökörrel szántható, trágyázás a víz kiöntése s a záporok lemosása miatt nincs szokásban. Őszi és tavaszi búzavetése ritkán van, mivel a nagy hó és hideg kipusztitja. Egy köböl zab 6 kalangyát, szemül 2 vékát ereszt, tüzelésre való fáserdeje elegendő, legelője azonban szűk, kaszálója fordulónként, egy része M:-Lápos határán is bir. Szántója 274 köb. vetésre való, elvetettek 31 1/2 köb. őszi búzát, 71 1/2 köböl zabot, termett 21 véka szemes tengerije, kaszálója 149 szekérre való.
Öt elpusztult telek lakossága részben kihalt, részben elszökött s ezekből négyet gr. Teleki Mária br. Bánffy Péter özvegye foglalt el, egyet a lakosok mivelnek.
Iparosa egy szűcs. Van 77 jármas ökre, lova, 101 tehén, 16 tulok, 157 juh, 89 disznó és 98 méhköpű. Pálinkafőzők jövedelme 3 frt 26 kr.
1882-ben határa I. osztályu. Adó alatt van 328 1/4 köböl szántó, 623 szekérnyi kaszáló, 20 ökör, ló, 17 tehén, 1 bornyu, 2 juh, 2 disznó.
Jelenleg határa kevésbbé termő. Terményei: tengeri, őszi, tavaszi búza, rozs, árpa, zab, kender, len, káposzta, pityóka, paszuly, tök, lóher és luczerna. Állatai: fehér szőrű szarvasmarha, bivaly, ló, juh, kecske és sertés. Gyümölcse: alma, körtve és szilva.
Van jó épület-, vas-, fehér és szürke márványköve, melyeket sikerrel bányásznak.
Itatója a Lápos, Valya szenatori patak, melynek oldalán van vaskőbányája, Válya határuluj és Urszojuluj, V. Petrilor, V. Valenilor és Valenyi, mely Dánpataka községétől kapta nevét.
Kétkerekű és kövű malma gr. Teleki Árpád, egy a Pap Tivadar, a harmadik Velle György tulajdona, az utóbbiak egy kerekű és kövűek.
Határhelyek: 1768-ban Balte Rosie; Vádu Karuluj; Remaszicza; Csertyeze; Sugát; Gyálu Macski; Okalye; Balta Kolakuluj; Grind; Komoricze; Koszte Kornyilor; Fundu Kimpuluj; Zálatruk; Hedrevoje; Zevoj; Gyelnicze; Oszoly; Zepogye; Kalybe Markuluj; Rung; Gyalu sztircsi; Dumbrava; Kerlegat, patak; Resztyos; Dunkszora; Obreszeny; Okole; Zevoju Rosi; la Pér; Lunka; Virtop; Fruntura; Tyesztyesz; Pisztich, Metesk.
1864-ben Moara beszce, Fresitura, Runk, Dumbrava, Szeketure, Deálu Maski, Virtopele, Lunka.
1898-ban dülők: Mará betrina, Frinturi, Runk, Hedreoje, Zevoju Zsurki, Gyalu Máski, Virtope és Lunka.
101 Lakossága: 1553-ban van 5 szegény lakosa s az egész községben 3 kapu.
1603-ban összesen 3 lélek lakik benne.
1630-ban fiaikkal együtt 38 jobbágy lakosa van, összesen 15 ház van benne.
1703 körül 6 jobbágy lakosa van, házainak száma összesen 6, puszta ház 11.
1750-ben 7 egy telkes nemes lakosa lakik 2 telken 7 házban, 22 jobbágy 18 telken és házban, 2 zsellér 2 házban, 5 zsellér külsőség nélkül 5 telken és házban, 3 kóborló s 3 ily özvegy, ezeknek se házuk, se tüzük. Együtt 27 telken 32 házban laknak. El van pusztulva öt ház.
1822-ben 45 gör. kel. családfő lakik Matskamezőn.
1830-ban 397 gör. kel. lakossal.
1857-ben Macskamező lakossága 594, ebből 4 róm. kath., 174 gör. kath., 376 gör. kel., 7 evang. helv. és 33 zsidó. Házak száma 120.
1886-ban 615 lakosból 2 gör. kath., 593 gör. keleti, 2 helvét hitü, 18 zsidó.
1891-ben 682 lakossal, ebből 9 róm. kath., 7 gör. kath., 623 gör. keleti, 12 ev. ref. és 31 izraelita.
Adója: 1703 körül a jobbágyok és zsellérek egy évi adója 12 frt 50 kr., 2 köb. búza s ugyannennyi zab, 1 1/4 szekér széna s egy húsra való barom. 1748-ban 159 frt. 1749-ben 175 frt 15 kr. 1755-ben 158 frt 35 kr. 1775-ben 422 frt 37 kr. 1822-ben 310 frt 30 kr. 1898-ban 1489 frt 42 kr.