Nevének változatai: 1592-ben és 1750-ben is Frinkfalva. 1597-ben Fringfalwa. 1789-ben Kőfrinkfalva. Oláhul: Frinceni de Peatra a neve.
Frank kenéztől kapta a nevét, ki a községnek alapitója volt.
Fekszik szűk völgyben, azon patak partján, mely Soósmezőnél szakad a Szamosba. Deéstől 33·3 kilométernyire a nagyilondai járásban.
Frinkfalva legelőször 1592-ben emlittetik, mint Kővár tartozéka. Mivel 1567-ben Kővár tartozékainak felsorolásánál még nem fordul elő, tehát 1567–1592 közt vagy még helyesebben 1571–1592 közt keletkezett, mert azon 1571-ik évben ezen egész vidék Kővár várához csatoltatott. Alapitója kétségtelenül a Frank család volt, melynek egyik tagja Frank Péter 1592-ben Frinkfalva kezéze.
1597-ben a fejedelem birtoka. Jobbágyai Frink János, Péter stb.
Mivel pedig az 1603-ik évi urbarium szerint, mint a sósmezei járáshoz tartozó falu, még olyan új telepnek mondatik, a melynek adómentessége, mely rendszerint 14 évre szólt, még le nem járt, tehát Kő-Frinkfalvának 1589–1592 közt kellett keletkeznie.
1614-ben egy csonka oklevélben az akkori erdélyi császári biztosok Frinkfalvát új adományba adják valószinüleg a soósmezei Vajda 481családnak (neve ki van szakadva), a kik azt 16 év óta birják s ebben őket 1609-ben Báthory Gábor, nevezetesen Sósmezői Vajda Györgyöt s fiait Jánost, Pétert, Tamást és Lászlót, új adomány czimen megerősiti.
1615-ben Bethlen Gábor is megerősiti őket.
1658-ban Sósmezei Jánosnak itt 2 adófizető jobbágya volt.
1662-ben május 10-én a kolozsvári táborban Apaffy Mihály e birtokot Sósmezei Vajda Tódornak adományozza.
1673-ban Sósmezei Vajda Balázs Márián és Vajda Balázs Tódor birják.
1694-ben birtokosa Vajda János több atyjafiával.
1750-ben egy telkes nemes Vajda Konstantin és Gábor.
1755-ben Géczi Gergely és Vajda Pelina gyermekei: Mihály, Dávid, László és Ilona szülőik itteni örökségén megosztoznak, az itteni egy rész Ilonának jutott.
1759 és 60-ban Géczi Ilona Tárcza Krucsila gyermekei: Mária alsógyékényesi Jodi Nemes Gergelyné s gyermekei Vajda Lup, Angyilina pénteki Pap Lup neje és Joanna alsógyékényesi Jura Tódorné; Tárcza Vaszi, Gábor, Tárcza Tódore, Pap György dengelegi gör. egy. papné s gyermekei, Tárcza Anis nagyiklódi nemes Gergelyné szüleik, nagyszülőik itteni örökségén megosztoznak.
1771-ben Csákói György és a Vajdák birják.
1786-ban birtokosai: Vajda Tógyernek van 2, Géczi Nyisztornak és Konstantinnak 1 jobbágya, Tárcza Gábornak pedig 1 zsellére.
1789-ben Csákói Pap Miklós itteni anyai örökségét Gergely Zsuzsánna Szavuly Lászlónénak adja cserébe ennek boncznyiresi stb. részeiért.
1820-ban birtokosai: Beczkai Péternek, Tamás Tógyernek, Vajda Györgynek van 1-1 telke, kivülök sok szabad és adózó nemes.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: 2 Akris, 1 Bartis, 1 Bohoczel, 4 Sliam, 4 Gicz, 3 Pesk, 9 Papp, 5 Román, 1 Tekár, 1 Serbán, 4 Vajda, 2 Toma, 1 Kriszte, 1 Faur, 1 Fersete családbeli.
1898-ban nagyobb birtokosai: Barbul János, Kriszte János és Vajda Demeter részben öröklés és vásár útján.
Román lakossága földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkozik.
Öltözete házilag készül gyapjuból és kenderből.
482Épületei rakófából valók, szalmafedéllel.
Gör. kath. egyházközség. Kőből épült temploma Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére van szentelve 1825-ben. Harangjai cyril betüs feliratuak. Papja Barbul János.
Felekezeti iskoláját Kishegygyel, később Soósmezővel tartotta fönn 1870 óta.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jég ritkán bántja.
1750-ben határa terméketlen, egyedüli jövedelme a baromtenyésztés; ritkán terem annyi, mennyivel magukat fenntarthatnák. A gabonát vásár s más úton szerzik be. Határa két fordulós, nagyon hegyes, csak két ökörrel szánthatnak. A javitást évenként megköveteli a legnagyobb mértékben, de szekeres trágyával nem javithatják, barmuk sincs rá elegendő. Egy köböl őszi-tavaszi vetés 4 kalangyát, szemül másfél vékájával fizet. Erdeje van bővön, legelője elég. Kaszálója fordulónként. Birnak földet Nagy-Ilonda, Konkolyfalva és Boroszló határán is. Mívelés alatt levő szántója 47 köböl vetésre való, elvetettek 15. köb. ősz-, 25 köb. tavaszgabonát, törökbúzatermése 2 1/4 véka. Szénarétje 15 szekérre való. Malma 1 frtot jövedelmez. Van 19 jármas ökre, lova, 17 tehén, 6 tulok, 49 juh, 5 disznó, 3 méhköpű.
El van pusztulva 6 telek, melyből kiköltöztek, ezekből Vajda Konstantin és Gábor, Katona György, Farkas Lajos földesúr foglaltak le egyet-egyet, a többi után a nép fizeti az adót.
1822-ben határa IV-ik osztályu, van 51 1/2 köbölre való szántója, 15 1/2 szekérnyi rétje, 9 ökre, lova, 3 tehene, 3 bornya adó alatt.
Jelenleg határa köves, rosz és terméketlen. Szarvasmarha- és sertéstenyésztéssel foglalkoznak. Van kevés alma, körtve és szilvafája, de nincs nemesitve.
Itatója a róla nevezett kőfrinkfalvi patak, Bulbuk, Csoroj források. Van két pataki malma, egy 2 kővel; épület- és mészköve bővön, melyben Gaura Prisoe nevü szép nagy barlangja érdemel figyelmet.
Határhelyek: 1864-ben Virvu ferici, Dialu Cocosului, Scaunele, Dialu Corbului, Secaturile, Alunisu, Coasta Suvariului, Coasta Golastini, Prisaca. 1898-ban dülők: La Brisencz, Valea Lazuluj, La Golasztina és Bogyeszku.
Lakossága: 1603-ban az egész falu elpusztult.
1703 körül van 3 jobbágy és 1 zsellér lakosa, kik 3 telken laknak; van benne 2 külsőség nélkül való ház, 6 ökör, 3 tehén s 1 ló.
4831713-ban van 2 jobbágy, 1 zsellér lakosa, 3 telek, 20 köb. vetésre való szántó, 6 szekérre való rétje, fél köb. törökbúza vetése, 3 tehén bornyustól, 2 sertés, 6 juh és kecske.
1750-ben 3 egy telkes nemes lakója van 2 házban, 4 jobbágy 2 telken 3 házban, 2 telkes zsellér 2 házban, együtt 5 telken 7 házban laknak. El van pusztulva 6 ház.
1831-ben Frinkfalva (Fürcsény) lakossága 153.
1857-ben van benne 49 füst, 210 gör. kath. lakos.
1886-ban 227 lakosból 221 gör. kath. és 6 zsidó.
1891-ben 218 lakosból 5 r. kath., 203 g. kath., 2 ev. ref., 8 izr.
Adója: 1703 körül 6 frt 3/4 köb. búza s ugyanannyi zab és fél szekér széna. 1748-ban 42 frt 48 kr. 1749-ben 40 frt 39 kr. 1775-ben 80 frt 15 kr. 1822-ben 63 frt 51 kr. 1898-ban 414 frt 19 kr.