Nevének változatai: 1315-ben Bogath. 1418-ban Bogáta. 1553-ban Magyarbogáth. 1591-ben Bogáth. 1598-ban Magiar Bogath. Oláhul: Bogata Unguresca.
Előnevét magyar lakosaitól, utónevét „bogáta” szláv szótól vette, mely gazdag termékeny földet jelent.
Először emlittetik 1315-ben Bogath néven.
Fekszik hegyek által körülvett szűk völgyben, a róla nevezett azon patak partján, mely Kolostor-Vádnál szakad az egyesült Szamosba. Deéstől 24·4 kilométerre, a deési szolgabirói járásban.
215Bogáta első birtokosai a mai losonczi Bánffy család elei Dénes nádor fia Dénes ispán voltak. Ezen Dénes fiaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta s birtokukba újra csakis 1315-ben Róbert Károly parancsára került vissza.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben megejtett osztály szerint Bogáta ifj. Dezsőnek jutott.
1418-ban Bogáthi Imre emlittetik, de nem tudható, birtokos-e itt, vagy udvari tiszt. E falunak birtokosa Baki Nagy Bálint, kinek neje Erdélyi Ilona, a ki leánya volt 1572 tájt Morzsinai Erdélyi Gáspárnak neje Dancs Jusztinától, ki leánya volt Dancs Jánosnak 1454 körül velniczei Katától, (más helyt Klára,) a velniczei Péter leányától. A bogátai rész ezen baki Nagy Bálinttól a monostorszegi Kun családra szállt.
1437-ben birtokosa Bánffy Dezső.
1467-ben Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól Csicsóvárának két részét hűtlenségük miatt elvevén, e községnek szintén két részét, mint Csicsóvára tartozékát, szerdahelyi Imrefi Györgynek s fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
1553-ban emlittetik, hogy e birtokot Csicsóvár egykori ura, néh. Péter vajda a Kolostor-Vádon általa alapított ó-hitü monostornak s az ott lakó püspöknek adományozta oda.
1578-ban fejedelem birtoka. Ekkor Domokos, Borbay és Ivánkovics idevaló birtokosok emlittetnek.
1579-ben tővisi nemes Ivankovith Miklós és Lázár, kiknek birájuk Péchi Péter, birják.
1582-ban itteni birtokosok Domokos Miklós, Ivankovics Miklós és Lázár, ez utóbbiak 1592-ben is birják.
1597-ben itteni birtokos Baki Nagy Bálint leánya B. Nagy Kata Kun Gáspárné.
1598-ban birtokosai Ivankovics Lázár és János.
1600-ban birtokosa gorbói Ivankovich János.
1602-ben néhai Rácz Péter fia Ádám itteni részét magvaszakadása esetére mostoha apjára Bálintitt Jánosra és édes anyjára Logofét Szafirára hagyja.
2161607-ben Rákóczy Zsigmond e birtokot Ivánkovics János, Demeter és György magvaszakadtával Kun Gáspárnak, ennek magvaszakadtával pedig testvéreinek István és Péternek adományozza.
1611-ben Báthory Gábor Kun Istvánt itteni részében megerősíti.
1627-ben Erdélyi Erzsébet Kun Istvánné a maga, férje és leánya Katalin kihalása esetére e birtokát Harinnai Krisztinára Balássy Ferencznére s leányukra Erzsébetre hagyja.
Egy 1628. évi tanuvallatás szerint Kun Gáspár itteni részét pénzért vette.
1633-ban Szilágyi Miklós neje Kun Borbára jogán és mostoha fia girothi Torma Miklós birnak egy részt.
1652-ben Nápolyi György özvegye Kun Katalin s gyermekei István és Éva Gyerőffy Pálné itteni részüket Torma Miklósnak vetik zálogba megszökött jobbágyai közadójának megfizetéséért.
1653-ban Nápolyi György fia István e birtok felét girothi Torma Miklósnak veti zálogba, de ekkor ezen falu legnagyobb része pusztának iratik. Nápolyi István és Torma György 20 jobbágy és házhelyet osztottak fel, ezek közül kettő lakatlan. Jobbágy családok: Csonka, Farkas, Kovács, Kővári, Pinté, Kardos, Kerekes, Gorbói, Magyar, Bálint stb. nevüek. Hagymás felől levő oldalon egy gyümölcsösben levő házastelek is pusztán állott.
1658-ban Nápolyi Istvánnak 5 adófizető jobbágya volt.
1659-ben birtokosa Pogány Gáspárné Rácz Borbála, kinek zálogba adta Nápolyi Istvánné, hogy férjét a tatárfogságból kiválthassa.
1694-ben birtokosai Székely Ádám, ki, mint a tanuk vallják, Nápolyi Pétertől birta, tatárfogságból való kiszabadítása végett vetette az neki zálogba és Nápolyi György.
1695--1700-ban birtokosa Budai Zsigmond.
1696-ban Magyar-Bogáta török hódoltsági falu.
1702-ben birtokosa Buday Zsigmond.
1724-ben birtokosa Buday Ferencz.
1760–69-ben birtokosai Budai István, Boér István, Boér Ágnes, Szaláncziné, Fráter Antalné, Farkas József.
1763-ban bágyoni Fakas József nejével Ráthoni Katával, ki előbb Fráter Antalné volt, elzálogosították Fráter Anna Keresztes Lászlónétól 217birt idevaló részét, melyet első férjétől való fia: Fráter Antal váltott ki.
1770–73-ban itteni birtokosok bágyoni Farkas József női jogon, neje pedig, mint fiának Fráter Antalnak gyámja.
1786-ban birtokosai Buday István és Jánosnak van 9 jobbágya, 13 zsellére, Fráter Antalnak 1 jobbágya, 5 zsellére, özv. Wass Ferenczné Boér Ágnesnek 6 jobbágya, 4 zsellére.
1820-ban birtokosai sz.-új.-n. Dániel Istvánnak van 9 telke, pávai Vájna Eleknek 7, g. Rácz Jánosnak 5 1/2, Dávid Ferencznének 3 1/2.
1838-ban van 3 immúnis nemes magyar lakosa. 1839-ben birtokosai: Pávai Elekné, Torma József, Dávid Ferenczné, Gázmár István.
1843-ban Nemes József itteni elzálogosított részét visszaváltja Gázmár Istvánné Kolozsvári Zsuzsannától.
1862-ben itteni birtokos Keczeli Ferencz.
1863-ban Nemessné Wass Ágnes, Nemes József, Surányi Sándor, Torma József s fia Torma Károly részére úrbéri kárpótlást utalnak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Hatfaludy Bertalan, Lázár István és Székely Elek.
Jelenlegi birtokosai (1898): Ujfalvy Lajos és Károly, Torma-féle birtok, örökölték Simó Ferencz nagyatyjuktól, 392 h. 380 öl; Hatfaludy Bertalan, Gázmár-féle birtok, örökölte a Rácz családtól, 208 h. 1165 öl; Lázár István s fia Miklós, Dávid Ferencz-féle birtok, öröklés, 156 h. 1210 öl; szintúgy Surányi Lajos, 111 h. 1533 öl; Szentesi Áron, Nemes-féle, utóbb Urányi Imrétől vásárolt birtoka 317 h. 805 öl, ezt vásárlás útján jelenleg László Lajos birja.
Mint a falu előneve mutatja, kezdetben magyar lakosai voltak, kik az 1437–38-iki alparéti parasztlázadásban első sorban vettek részt s valószinüleg ekkor pusztulhattak el. 1653-ban a magyarság legalább névleg még tekintélyes számban van képviselve. Vallása 1658-ban már gör. keleti s ekkor e községet oláh falunak írják s rendes papja van, a mi akkor kevés községnek volt s ez arra mutat, hogy a magyarság a birtokosok által ide telepitett nagyobb számú oláhságba olvadt be. Mint magyar falu 1848-ig kir. dézmát fizetett.
A gör. kath. egyház fából épült temploma az őrangyalok tiszteletére 1713-ban szenteltetett föl. Anyakönyveit 1826. év óta vezeti. Van két harangja, melyek közül egyet 1865-ben Kászonyi Sándor öntetett 218Kolozsvártt, mint feliratán olvasható. Papjai: Pap György, Gellner Sándor, Juga és Búd János s az 1891 óta szolgáló lelkésze Buttyán János.
Kevés számból álló evang. reform, lakói a szinyei egyházközséghez tartoznak.
1863-ban az ev. ref. egyház dézma-kárpótlásban részesült.
Iskoláját 1857-ben létesítette, jelenleg Kálnával tartanak egy tanitót.
Lakosai földmiveléssel foglalkoznak kevésbbé szorgalmasak s e miatt szegények, táplálékuk zöldség-féle, ritkán hús. Lakóházuk egy szoba s pitvarból áll, gazdasági épületeiket szalmával fedett sövényből s boronából építik.
1713-ban van 8 jobbágy, 6 zsellér lakosa, kik 14 házastelken laknak.
1750-ben e hegyek közt fekvő falu határának harmadrésze termékeny, a többi terméketlen. Baromtenyésztésből s földmivelésből tartják fenn magukat. Ritkán sót is szállitanak Deésaknáról Sz.-Somlyóra. Deés, Szamosujvár, Retteg s Alparét vásáraira járnak. Sószállitást pedig az utak rosszasága s nagy hegyek miatt alig tehetik, felemészti a nyolcz mértföldnyi út, oda és vissza, minden keresetüket, mert egy kősóért csak 8 polturát fizetnek. De szoktak szállitani épületfákat is Szamos-újvárra. Határa két fordulóra van osztva, 6 ökörrel szántható. A hegyi rész nehezen trágyázható. A határ jobb részében egy köböl vetés 8 kalangyát vagy 16 véka szemet ad, terméketlen rész kalangyája egyet is alig fizet. Tavaszi vetés köble 4 kalangyát vagy 6 vékát ad szemül. Erdeje, legelője elegendő, szénarétje fordulónként, sőt van minden évben kaszálható rész is.
Adó alatt van 180 köböl vetésre való földje, 60 köb. őszbúza, 122 tavasz, 11 köböl törökbúza, borsó, lencse és 96 szekér szénája, 58 ökre, lova, 55 tehén, 25 tulok, csikó, 97 juh, kecske, 38 sertés, 38 méhköpűje, főzőüstje 2 frt jövedelmet hajt.
Határhelyek: 1820-ban Lupáje; Kaszta Mikuluj; Kirligatye; Sztogur; Kosere; Gyelniczor; Rezor; Búcsúm; Karpiny; Marsinye; La zelogs; Valya Rakosúluj; Gorony; Livade; Krucse; Pujenicza damnyi; Branyistye, Síje, Balte; La Sztrencz, kaszáló; Kaszta Ráczuluj; Gardur; Botu Sapinyilor; Csoroj; Mekuine; Urzikár; Tarnyicze; Buna; Gyálu Pojenyi; Fintinyele; 1864-ben Lupoja, Fundeture, Poduri, Pogyerei, Strencz, Gorony; Futre Perae, Sztagur. 1898-ban patakok: Sztrencz, Buna, Rákos.
219Határa hegyes, kevés része lankás, földje kötött agyag, altalaja pala s általán véve csak jól trágyázva terem; főterménye az őszi és tavaszi búza, zab, törökbúza s alakor. Határa 1822-ben adózás tekintetében az első osztályba soroztatott.
1775-ben adó alatt volt 219 köbölnyi szántó, 167 1/2 szekér szénát termő rétje, 48 ökör, ló, 32 tehén, 15 juh, 23 kecske, 15 sertés (ma csak a birtokosoknak van).
1872. év óta körjegyzői székhely.
Lakossága 1750-ben 11 jobbágy, 20 telkes zsellér, 5 kóborló családfő, kik ez utóbbiak kivételével 20 telkes házban laknak. El van pusztulva 8 ház, melynek lakói 1749-ben költöztek el s három telket a földesúr Budai foglalta el és birja, a többit a lakosok mivelik s fizetik adóját.
1857-ben házak száma 89, 5 róm. kath. és 5 örmény kath., 429 gör. kath., 4 evang. helv., 9 zsidó, együtt 452 lakosa.
1886-ban lakosság: gör. kath. 308, róm. kath. 4, helv. hitv. ev. 6, zsidó 14, együtt 332. Házak száma 72, határa 1847 k. hold.
Adója: 1749-ben 172 frt 30 kr., 1755-ben 154 frt 11 kr., 1775-ben 269 frt 22 kr. 1822-ben 245 frt 05 kr. 1898-ban 1057 frt 46 kr.