54. SZÉKELYBŐ
54. SZÉKELYBŐ
1332-ben a pápai tizedjegyzékben jelenik meg először Beo, Beu néven. (Orbán: Székelyföld. IV. 66., 1 jegyz.; Documente. XIV. C., III. 133, 197.) Az 1567. évi regestrumban Neö néven 6 kapuval szerepel. (Orbán: i.m. IV. 66.)
1332-ben plébániatemploma van, a pápai tizedjegyzék szerint Pál papja 10 dénárt fizet, 1334-ben pedig 4 régi banálist. (Orbán: i.h.; Beke: Az erd. egyházmegye. 164.)
A templomról később 1643-ban esik szó, amikor annak örökségeit és a papi fizetést veszik számba. (Ref. Névkönyv. 1895. 24.)
A „régi ódon templom” – ahogyan Orbán Balázs írja – ott állott a falu feletti magaslaton.
A XVIII. század második felében a jezsuiták a kor barokk ízlésének megfelelően átalakították, és így áll most is a régi helyén, semmit sem őrizve meg eredeti stílusából.
A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció idején református lesz, a templommal együtt.
Ehhez hasonló változás történik a XVIII. század közepén, de ellenkező irányban. Éspedig: a marosvásárhelyi jezsuiták missziós munkája következtében többen katolikusok lesznek, azaz visszatérnek az ősök vallására, így 1767-ben 51 reformátussal szemben 94 katolikust mutatnak ki. Ennek alapján visszakérik az eredetileg is katolikus templomot, s a bécsi döntés a többség alapján vissza is ítéli: „Templum Bövense maiori parti resituatur...” (Bővebben lásd: Marosvásárhelyi Historia Domus, az Anyakönyv első két lapján.) Keserűen könyveli el ezt a Református Névkönyv krónikása, „csalfaságnak” bélyegezve az eljárást. (Ref. Névkönyv. 1895. 24.; Orbán: i.h.), hogy így lettek „a régi birtokosok ekként kiszoríttatván”, feledve, hogy a még régebbi birtokosok kapták vissza a templomot.
A templom visszavételéig a katolikusok egy csűrben tartották a szentmisét.
1937-től Nyárádszereda lesz a plébániaszékhely, s Székelybő filia marad.
A reformátusok 1784-ben fából imaházat építenek maguknak, amelyhez 1828-ban a marosvásárhelyi református kistemplom helyén állott harangláb anyagából emelnek kisebb tornyot. A kápolna mai formáját 1928-ban kapja.
A régi templomnak két harangja volt, melyből a nagyobb az ősi templomban marad, a kisebbet a reformátusok kapják. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 647.; Ref. Névkönyv. 1895. 24.)
Más egyház nem volt sem a középkorban, sem később.
A helynevek régi lakóiról vallanak: Fületető, Paphegyese, Átsl, Bocéros tető, Nyergestető, Berektető, Varasdtető, Törökök útja, Ölvár, Babhely, Mezőszerpatak, Üver, Rétek sánca, Pap kútja. (Benkő K.: Marosszék. 273–274.)
Katolikus templom
