29. OLASZTELEK
29. OLASZTELEK
1332-ben Olaszteluk (Beke: Az erd. egyházmegye. 106.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben Olasztelek (Jakab–Szádeczky: Udvarhely vm. 268.) néven jelentkezik az okiratokban.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Péter ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 3 régi és 8 kicsi banálist fizet, 1334-ben 7 obulust. (Beke: i.h.; Orbán: Székelyföld. I. 221., 6. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 152.)
Temploma késő román és átmeneti stílusban faragott kapuzatának vallomása alapján korábbi az idézett dátumokénál. A megmaradt és helyenként befalazott vagy másképpen megőrzött faragott kövek gótikus kori átalakításokról vallanak. (Dávid L.: A középkori Udvarhelyszék. 233.)
A megmaradt szentélyrész sokszögzáródású.
A templomot 1858-ban nagyrészt újjáépítik. A feltételezett gótikus boltozatot sík mennyezettel váltják fel. A nyugati homlokzat előtt áll az 1795-ben épült torony. A templomot alacsony kőfal veszi körül és ebből emelkedik ki a torony.
A régi torony emléke egy gránitból faragott keresztelőmedence és az 1489-ből származó harang, melyről felirata beszél: „Ad honorem Sancti Martini et omnium sanctorum. 1489“. (Orbán: i.m. I. 221.; Dávid L.: i.m. 234–235.) A harang felirata arra enged következtetni, hogy Szent Márton volt a templom védőszentje. A középkori tiszta katolikus falu a reformáció korában református lesz, templomával együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 189.), és azóta sincs Olaszteleknek más egyháza és temploma. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
