Fő környezetvédelmi problémák
Fő környezetvédelmi problémák
Az Antarktisz fő környezetvédelmi problémái jelenleg inkább a globális környezeti változásokkal, mintsem a térségben folyó emberi tevékenységgel hozhatók összefüggésbe. Legnagyobb jelentőséget az ózonréteg elvékonyodásának és a globális klímaváltozásoknak tulajdonítanak. A közelmúlt fejleménye, hogy az Antarktisz tengeri környezetében a bálnavadászat és a tengeri halállomány kereskedelemi méretű kiaknázása miatt ellenőrizetlen, nagymérvű zavaró folyamatok indultak be, néhány halfajta teljes kihalása fenyeget. Bár a kereskedelmi halászatot betiltották, a kizsákmányolás következményei még ma is éreztetik hatásukat a tengeri ökoszisztémákban. Ezekkel a változásokkal és a globális klímaváltozás következményeivel összevetve, az emberi tevékenység környezeti hatása az Antarktiszon csekély.
Jégtakaró és jégnyelvek. A világ édesvízkészletének 87 százaléka fagyott állapotban található. Az Antarktisz jégtakarója, az óceán vize fölé benyúló édesvízi jégnyelvekkel együtt e vízkészlet 90 százalékát teszi ki. Ha ez a víz mind elolvadna, 60–72 méterrel nőne meg a tengerek vízszintje.
A nagy jégnyelvek tömegében bekövetkezett kisebb változások hatást gyakorolnak a globális klíma és a tengerszint alakulására. A legfrissebb értékelések szerint csökken az Antarktisz jégtömege. Ennek fő oka, hogy a jégyhegyek leválnak a jégnyelvekről, s maguk a jégnyelvek is olvadnak.
Az Antarktiszon végzett legutóbbi kutatások azt mutatták, hogy az elmúlt 50 évben folyamatosan csökkent a jégtakaró. Az Antarktisz-félsziget öt északi jégnyelve drámaian visszaszorult ebben az időszakban, feltehetőleg a légkör felmelegedésének következtében. A Larsen-jégnyelv összeomlása azt mutatta, hogy ha a vékonyodás egy kritikus határt elér, a jégnyelv pusztulása gyorsan bekövetkezik. A jégnyelvek állapota ezért jó mutatója a klímaváltozásoknak.
Jégtenger. Az Antarktiszon a téli időszakban olyan alacsonyra süllyed a hőmérséklet, hogy a tengerek is hatalmas területen befagynak. A tengeri jégtakaró a késő nyári 4 millió négyzetkilométerről késő télre több mint ötszörösére nő. A hatalmas szezonális változások, az Északi-sark tengereinek befagyásával együtt rendkívül fontos globális klimatikus hatást okoznak.
A globális jégtakaró vizsgálata 1978 és 1994 között nem mutatott jelentős változást az Antarktisz tengereiben, miközben az északi-sarki tengerekben 5,5 százalékkal szorult vissza. Mégis, a nyári tengeri jégtakaró jelentős csökkenése a nyolcvanas és a kilencvenes évek elején az Amundsen- és a Bellinghausen-tengerben egybevág az Antarktisz-félsziget nyugati részén tapasztalható melegedéssel.
