III. SZÍN.
Egy templom belseje.
Péter Herczeg, Claudio és Kisérők jönnek, zenével és fáklyákkal.
CLAUDIO.
Ez a Leonato síremléke?
Ez a Leonato síremléke?
KISÉRŐK.
Ez, uram.
Ez, uram.
)
CLAUDIO (egy tekercsről olvassa):
Sírba vitte álnok ármány
Hérót, a kit itt fed a hant;
De a szenvedések árán
Örök hírt nyert, halhatatlant:
A gyalázatban halt élet
A halálban dicsre éled.
Függj itt, kis dal, sírkövén,
S dicsérd, ha nem élek én.
Zenét elő most, ünnepélyes gyászdalt!
Ének.
Éj-királynő, oh bocsánat,
Hogy megöltük szűzedet:
Ime gyászdal, tiszta bánat,
Sírja körűl gyászmenet.
Éjfél, halld sóhajunk’
Gyászosan, gyászosan!
Sírok, rendűljetek,
Holtak, ébredjetek,
Gyászosan, gyászosan!
Sírba vitte álnok ármány
Hérót, a kit itt fed a hant;
De a szenvedések árán
Örök hírt nyert, halhatatlant:
A gyalázatban halt élet
A halálban dicsre éled.
| (Fölszegzi a verset a síremlékre.) |
S dicsérd, ha nem élek én.
Zenét elő most, ünnepélyes gyászdalt!
Ének.
Éj-királynő, oh bocsánat,
Hogy megöltük szűzedet:
Ime gyászdal, tiszta bánat,
Sírja körűl gyászmenet.
Éjfél, halld sóhajunk’
Gyászosan, gyászosan!
Sírok, rendűljetek,
Holtak, ébredjetek,
Gyászosan, gyászosan!
CLAUDIO.
És most jó éjt, drága hamvak!
Évenkint meglátogatlak.
És most jó éjt, drága hamvak!
Évenkint meglátogatlak.
HERCZEG.
Oltsátok el fáklyátokat. Derűl.
A farkas a zsákmányt végezte. Távol
Kelet sötétjén szürke fény terűl,
S a tiszta nap jő Phoebus kocsijával.
Mind elmehettek: Isten véletek.
Oltsátok el fáklyátokat. Derűl.
A farkas a zsákmányt végezte. Távol
Kelet sötétjén szürke fény terűl,
S a tiszta nap jő Phoebus kocsijával.
Mind elmehettek: Isten véletek.
CLAUDIO.
Isten megáldja! kiki maga útján.
Isten megáldja! kiki maga útján.
HERCZEG.
Gyerünk mi is, más ösvényen, előre;
Aztán Leonatóhoz, új esküvőre.
Gyerünk mi is, más ösvényen, előre;
Aztán Leonatóhoz, új esküvőre.
CLAUDIO.
És hymen adjon jobb sorsot reánk,
Mint a miért most gyászszal áldozánk.
És hymen adjon jobb sorsot reánk,
Mint a miért most gyászszal áldozánk.
| (Elmennek.) |
