IV. SZÍN.
Ne fáraszszátok magatok’ tovább.
Siettessétek a vezéreket is!
Csak még egy csókot ád Antonius
Octaviának, – azzal indulunk.
Míg harczruhában, mely fölötte jól
Fog állni nektek, láthatlak viszont:
Isten velük.
Ha nem csal számításom:
Előbb leszünk a foknál, mint te.
Mert |
Útam kerülő, a mi két napot
Veszíttet el.
Kívánt sikert, uram!
Isten velünk. | (Elmennek.) |