SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakciók! Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik támogatták a tárgysorozatba vételt ma kora délután, hiszen négyötödös támogatásra volt szükség; így is volt három képviselő, aki nem akarta támogatni ezt a mostani tárgyalást, Kész Zoltán is közéjük tartozik.
De talán nem is ez a fontos, hanem sokkal fontosabb az, hogy valóban, a kilakoltatási moratórium március 1-jétől lejárt. Azt hiszem, akik itt vannak a teremben, egyik oldalról nyilván úgy gondolják, hogy ezt érdemes lett volna tovább fenntartani, de másik oldalról az üzenet mégis az a társadalom felé, hogy mindazok, akik tisztességesen fizetik rezsijüket, tisztességesen fizetik adott eseten a bankok vagy más felé a tartozásukat, akkor azoknak nagyon rossz üzenet lenne, ha a kilakoltatási moratórium mindig minden évben még tovább nyúlna, mint március 1-je.
Éppen ezért viszont további segítséget kell adni mindannak a körülbelül 140 ezer családnak, akik bajban vannak most, akiknek a házát, lakását, otthonát előbb-utóbb adott esetben elárverezhetik. A jelenlegi joggyakorlat lehetővé teszi, hogy a becsérték 70 százaléka legyen a kikiáltási ár, és annyiért vigyék el az otthont, a lakást. A módosítás ilyen szempontból mind az első, mind az azt követő második, hangsúlyozom, elektronikus árverés esetén azt javasolja, hogy csak a becsérték 100 százalékán lehessen egyáltalán kiírni az árverést, az alatt ne lehessen elvinni senki feje fölül az otthonát.
És ez igaz akkor is, ha sikertelen az első vagy a második árverés is, ezt követően pedig folyamatos kiírásra kerül az otthon, akkor is mindaddig, amíg nem jelentkezik valaki, egy éven keresztül 100 százalékon kell tartani az árat.
Mindezek után, ezt követő egy év eltelte után a javaslatunkban mi azt tettük, hogy a folyamatos árverést követő egy év után maximum 80 százalék lehessen a becsértékhez képest az árverés újabb kísérleténél a kiírás. Mi azt javasoltuk, hogy 80 százalék legyen, de itt a Törvényalkotási bizottságra már beérkezett egy módosító indítvány 90 százalékra. Teljesen természetes az, hogy ezt támogatni fogjuk, és nyilván ha a frakciók megszavazzák, akkor így fog átmenni a törvény.
Mindemellett pedig van egy másik fontos üzenete ennek a jogszabálynak: megegyezhetnek adós és hitelező - akár hitelezők - az alacsonyabb kikiáltási árban, eladási árban, de nyilván ez után az üzenet az kell hogy legyen - és nemcsak az üzenet, hanem a joggyakorlat is -, hogy a kilakoltatást nem követheti még további fönnmaradó tartozás mindazoknak, akik ilyen mértékben szenvedik el az élet tényleg nehéz fordulatát: családok, gyermekek, bárki, aki abban az otthonban lakott.
Mindezt a javaslatot megint csak a Törvényalkotási bizottságban egy pontosító módosító javaslat támogatta, és ha ezt a pontosító módosító javaslatot, ami szövegszerűen így hangzik, azt az összeget, amelyen érvényes vételi ajánlat tehető, az ilyen módon lefolytatott árverésből befolyó árverési vételár felosztását követően fennmaradó követelés megszűnik, a végrehajtási eljárás pedig befejeződik; ezt is támogatni fogjuk, hiszen ez még inkább pontosítja és jobbá teszik mindazok helyzetét, akik nehéz helyzetbe kerültek.
Feltételeket túl sok sokat nem szab az eddigi törvény sem, most sem nyúltunk ebbe bele. Fontos tudni azt, hogy egyetlen lakóingatlana van az adósnak, illetve 6 hónapja folyamatosan ott lakik a végrehajtást megelőző időszakban.
Tisztelt Országgyűlés! Azért beszélnünk kell arról is, már csak az előző napirendi pont vitája kapcsán is, hogy azért valamiért idáig eljutottunk. Ez a gond, ez a baj sok-sok százezer ember gondját-baját okozta 2002-2010 között. És itt ki kell mondani, hogy a szocialisták a szabad demokratákkal közösen, a liberálisokkal közösen kormányzásuk alatt óriási nagy hibát, gazdasági rossz döntéseket hoztak, óriási nagy hibákat vétettek, és ennek következtében száz- és százezrek jutottak nagyon nehéz élethelyzetbe.
Az egyik ilyen volt a devizahitelezés, belehajszolták az embereket, közel kétmillió kölcsönszerződés így köttetett. Szétverték azt az otthonteremtést, ami 2002-ig működött, jól működött, és éppen ezért az embereknek - fiataloknak és idősebbeknek egyaránt - csak a hitelfelvétel jutott.
(17.40)
És a harmadik pedig: egyszerűen a rezsidíjakhoz - bármilyen érthetetlen is számomra a szocialista politikusok előző gondolatmenete - asszisztáltak, hogy minden területen, legyen az gáz-, villanyáremelés vagy akár a víz-csatorna területén, az egekig menjenek, szökkenjenek, és semmit nem tettek annak érdekében, hogy mindazoknak, akik bajban vannak, az életén segítsenek.
Mindezt a rossz folyamatot kellett a Fidesz-KDNP-nek 2010 után megakadályozni, megfordítani, és ezt a rossz folyamatot két területen tudtuk megváltoztatni. Az egyik: nyilván a hitelezés területén és az otthonvédelmi akcióterv kapcsán sok-sok lépést megtettünk, amely 1,3 millió embert érintett. A másik terület pedig: nem kérdés, hogy azokat a lépéseket kellett megtalálni, amelyek végül is a rezsicsökkentéshez, illetve az otthonteremtés újraindításához vezettek, hogy ne induljon el ugyanaz a folyamat, ami 2002-2010 között lejátszódott.
Nagyon röviden érdemes azért felidézni azt az otthonvédelmi akciótervet, amit az elmúlt évek során közösen megtettünk, amihez egyébként az ellenzék többnyire nem csatlakozott, vagy pedig csak kritizálta, de hátha a mai nap mégiscsak a mostani javaslatunk mellé áll.
A devizahitelezés teljes átalakítása, amely részben árfolyamgáttal, végtörlesztéssel, forintosítással és aztán a devizahitelezés szinte teljes megszüntetésével járt. Fontos a Nemzeti Eszközkezelő felállítása, és bármennyire is úgy gondolják a baloldali képviselők, hogy akár az ócsai lakópark, akár a családi csődvédelem nem számít, több száz embernek, akár több tucat családnak igen, ez is segítséget nyújtott. Mindez azt jelentette, hogy körülbelül 734 milliárd forint maradt az embereknél vagy került vissza az emberekhez, ennyit nem kellett kifizetniük, és sok százezer, mondhatnám azt is, hogy közel egymillió családnak adott lehetőséget ahhoz, hogy az otthonukban maradjanak.
Mindamellett pedig megtettük azokat a lépéseket is, amelyek akár a kilakoltatási moratórium folyamatos meghosszabbítását jelentették az első két évben, amire azért volt szükség, mert mind a devizahitelezés kivezetéséig, mind pedig a Nemzeti Eszközkezelő felállításáig szükség volt arra, hogy levegőt kapjanak a családok, hogy ne azonnal zúduljon rájuk egy ilyen nehéz élethelyzet, amibe belekerültek, még egyszer hangsúlyozom: a korábbi időszakban.
Mindamellett pedig a kényszerértékesítési kvótát is bevezettük, a bankok ennek nem örültek, nem örültek mások sem, de azt gondolom, hogy azoknak a családoknak, amelyek nagyrészt ennek eredményeként megtarthatták a lakásukat, biztosan fontos volt.
Mindamellett azért azt is érdemes felidézni, hogy az árveréseket, amelyek addig nyíltak voltak, és sokszor maffiamódszerekkel próbáltak elriasztani jó szándékú vevőket, ezáltal pedig leverni az árat, elektronikussá tettük, így legalább ezt a részét nem tudták kihasználni azok, akik csak bele akartak rúgni azokba az emberekbe, családokba, akik bajba kerültek, és a lehető legalacsonyabb áron akarták megszerezni az ingatlant. Mindemellett pedig a végrehajtói kar bevezetése, annak az átalakítása, az egész végrehajtás rendszerének az átalakítása nagy segítséget jelentett a családoknak.
Az előbb elhangzott az előző napirend kapcsán, miszerint a rezsicsökkentés nem számított. Igenis számít az a hatalmas nagy lépés, tisztelt szocialista és baloldali képviselők, amelynek az eredményeképpen mind a villamosáram-, mind a gáz-, de más szolgáltatások is, így például a víz-csatorna díj nemfizetői is a felére csökkentek. Ez egy óriási nagy lépés, hiszen sokszor emiatt veszítették el a lakásukat, sőt sokszor nagyobb arányban veszítették el ilyen tartozások miatt a lakásukat, mint a banki tartozásuk miatt.
Mindamellett pedig az otthonteremtésnek is hatalmas nagy eredményei vannak, és azt kell elmondanom önöknek, amire talán odafigyeltek, amikor a miniszterelnök úr néhány héttel ezelőtt elmondta a beszédét itt a parlamentben, hogy mindezek a lépések hova vezettek, felelősen kimondva persze azt, hogy igen, jó lenne még több lépést tenni, hogy még jobb helyzetben legyenek a családok. De mégis elvitatni azokat a lépéseket, eredményeket, azt hiszem, oktalanság, és semmiképpen sem jó politika, amit sokszor önök tesznek.
De azért megpróbálom még egyszer megismételni: a magyar családok 24,5 százalékát fenyegette 2010-ben, hogy nem tudják kifizetni a hiteltörlesztéseiket vagy a lakással kapcsolatos egyéb hátralékaikat; 2015-re ez a szám 19 százalékra csökkent. Ugyanez igaz 2010-ben: a magyar családok 74 százaléka szenvedett attól, hogy a váratlan kiadásokra nem volt fedezete; ez a szám 2015-re lecsökkent 50 százalékra.
Ugyanígy a kétnaponta történő húsételfogyasztás hiánya 2010-ben a családok 29 százalékát jellemezte, ez ma 19 százalék. A lakás megfelelő fűtésének hiánya, és ez talán kicsit kapcsolódik az előző vitához is, 2010-ben 12 százalék volt, 2015-re ez 9 százalék.
Mindegyik tényre, tényszámra azt mondjuk, hogy még így is sok, ezért folytatjuk a rezsicsökkentést, de azért mindennél jobban jelez az a szám, hogy azoknak a családoknak, embereknek az anyagi problémái kapcsán, akiket legalább négy egyszerre sújtott az előbb felsoroltak közül, 2010-ben 23,5 százalék volt az aránya, most pedig 16,2 százalék.
Azt gondolom, hogy ezek a döntések, amelyeket meghoztunk, mind a mostani törvényjavaslat, amit beterjesztettünk, mind az eddigi lépések azt szolgálták, hogy ahol lehet, segítsünk, ahol lehet, legalább mentsük az emberek életét. Ez a törvényjavaslat most 140 ezer család lehetőségén segít, én ebben kérem a frakciók együttműködését. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
