DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is üdvözlendő mindenképpen a javaslat, de jó lett volna, ha egy kicsit több időt hagynak a felkészülésre nemcsak nekünk, hanem önmaguknak is, mert itt azért egy-két kérdőjel is felmerül attól függetlenül, hogy a jelenlegi helyzethez képest mindenképpen előrelépés a javaslat, illetőleg azt is fel szeretném vetni: ezeknek a fényében lehet, hogy újra kell gondolni egyéb törvényeket is, mert ha végrehajtás esetén a becsérték 100 százalékát, illetve a 90 százalékát - tehát annyira lehet most az elfogadott módosító javaslatok alapján lecsökkenteni ezt az értéket - veszik be a törvényekbe, akkor lehet, hogy a bankokra vonatkozó szabályoknál, ami itt elsétálási jogként többször is felmerült, nem lenne célszerűtlen bevezetni. Tehát ne csak a végrehajtásnál legyen egy ilyen limit, hanem ez akár a bankokra vonatkozó törvényekbe is kerüljön be.
Tehát tekinthetjük ezt úgy is, mint egy első lépését egy akár a szektort is szabályozó komplett csomagnak. Remélem, hogy így lesz egyébként, hozzáteszem, ezt nyilván majd a minisztérium, illetve a politikai döntések fogják megmutatni, de azért is fájó, hogy ezt ennyire gyorsan kell tárgyalni, és idő lett volna rá benyújtani, hiszen régóta probléma a devizás ügyek tornyosulása, mert akkor azokat a nüansznyinak tűnő, de a gyakorlatban bizony-bizony problémát jelentő pontokat ki lehetett volna javítani, vagy lett volna idő a kijavításra, amire most egyértelműen nincs, hiszen a Törvényalkotási bizottság előtt hiába merültek fel jó javaslatok, azt helyben még a kormány sem tudta kellőképpen szerintem átgondolni, hiszen nyilvánvalóan nem azzal a szakértői háttérrel tudtak jelen lenni, ami mondjuk, a minisztérium egészére vonatkozóan, mondjuk, egy háttéregyeztetés során rendelkezésre állt volna.
Pont emiatt úgy éreztem a bizottsági ülésen, hogy egy olyan konstrukcióról megfeledkeztek vagy nem kellően gondolták át, hogy mi van akkor, ha két ingatlanon volt a tartozás, és az egyik ingatlan, mondjuk, volt a hitelfelvevő családé, és mondjuk, mivel nem tudtak kellő fedezettséget biztosítani, vagy az értékbecslésnek az alacsony volta miatt, vagy a bank úgy állapította meg a feltételeket, hogy még egy lakást be kellett vonni, mondjuk, a hitelfelvevők szüleinek a lakása bevonásra került, ez esetben úgy érzem, hogy a most elfogadott javaslatok még néhány kérdőjellel szolgálnak.
(18.30)
Egyébként emiatt volt egy kettősség bennünk az MSZP javaslatára is, hiszen nyilván az MSZP-nek is egy órája volt beadni a javaslatot. Tehát azért ezt el kell mondani, és azt hiszem, hogy ők is, amikor ezt megírták, arra gondoltak, hogy egy ingatlant terhel ez a tartozás, hogyha a 100 százalékon elmegy, akkor a bank a további adósságot ne tudja követelni, hiszen amikor ő az értékbecslést megtette, akkor számolnia kellett ezzel, hogyha bedől a hitel, akkor ebből kereshet kielégítést.
De ugyanis abban az esetben, ha két ingatlan van, ez már nem áll fenn, hiszen a két ingatlan sorsa egyrészt összefügg, másrészt meg elválik egymástól. Erre mondtam azt a példát, hogy ha az önök javaslata alapján, a fideszes javaslat alapján arról van szó, hogy mondjuk, két ingatlant terhel jelzálogjog, megegyezne az adós a bankkal, de mondjuk, a tartozása a saját ingatlanán túlmutat, és néhány millió forinttal több a tartozása, de 100 százalékon nem tud elmenni a saját ingatlana, hiszen mondjuk, nem talál rá vevőt, de ő azt mondja, hogy menjen el 90 százalékon, és akkor én a maradék összeget kifizetem vagy családi összefogással kifizetésre kerül, de ne kelljen elárverezni a szülőknek az ingatlanát, akik benne laknak régóta, ez esetben nyilvánvalóan a megegyezésnek ez gátja lesz, hiszen hacsak ő előre nem fizeti ki ezt az összeget, a bank azt fogja mondani, hogy hogyan kötnék egyezséget, hiszen még jó pár millió forinttal vagy néhány millió forinttal túllóg a tartozás.
Persze, erre lehet, hogy majd ki fognak alakulni a gyakorlatban szabályok, hogy előre kifizetni azt a maradék részt, csak akkor ki tudja, hogy a bank betartja-e azt az egyezségi ajánlatot, hogyha már némi pénzt látott. Ezek nehéz kérdések, amit jó lett volna végiggondolni, ugyanúgy, ahogy már államtitkár úrral itt a végrehajtási költségekről tudtunk egy gyors egyeztetést folytatni, de… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ennyi? (Z. Kárpát Dániel: Tíz perc összesen.) Bocsánat, akkor fontos dolgokra sajnos nem jutott idő. Ebből is látszik, hogy a tárgyalás módja sajnos nem optimális. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Kontrát Károly: Jobban be kellett volna osztani!)
