L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ,
L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! (Az elnök csenget.) Jó lenne, ha képviselő úr nemcsak abból a néhány médiumból tájékozódna, amelyet önök saját maguk szerkesztenek, mert ha tisztában lenne azzal, hogy mit írnak a magyar újságok, hogy mi történik a magyar politikában, a magyar közéletben, mi történik az utcán, akkor nem mondaná azt itt a Magyar Országgyűlésben, hogy össztársadalmi felháborodás társult a Statisztikai Hivatal döntéséhez. Mintha tüntetők tömege ostromolná a Magyar Országgyűlést, zászlókat lengetve felháborodottan követelné, hogy márpedig ezentúl ne így, hanem amúgy számoljuk a szegénység mutatóit. Mintha elkeseredett emberek tömegei vonulnának a hivatalos szervek, a KSH központi hivatala elé, és azt mondanák, hogy márpedig tűrhetetlen az, hogy a magyar kormány meg akarja hamisítani a statisztikákat.
Tisztelt Képviselő Úr! Az ön felszólalása pont annyira volt hiteles, mint az a kép, amelyet ön itt vizionált az össztársadalmi felháborodásról, amely nyilvánvalóan, mindannyian tudjuk, hogy nem létezik, nem igaz. Mint ahogyan nem igaz az sem, hogy Magyarországon négymillió ember éhezne, négymillió ember lenne szegény. Ez nagyjából olyan reális kép a magyar társadalomról, amilyeneket a szocialisták szoktak mondani az Országházban, mikor gyermekéhezésről beszélnek, és arról beszélnek, hogy több tízezer ember éhezik naponta, több tízezer gyerek éhezik naponta; amikor a szocialisták felállnak, és a gyermekéhezést olyan formában vizionálják Magyarországon, mint ahogy az a Valahol Európában című filmben (Harangozó Gábor István közbeszól.) volt látható, ahogyan a második világháborúban árvává vált gyerekek az utak menték jártak csapatokban, és koldultak. Akkor önök is ki szokták kacagni a szocialistákat, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, önök is azt szokták mondani, hogy az önöktől jobbra ülő szocialisták nem mondanak igazat, mert nem éhezik több tízezer, sőt több százezer gyerek Magyarországon. Így Gyüre képviselő úr, ön sem mondott igazat. Nem igaz az, hogy Magyarországon négymillió ember lenne olyan módon szegény, hogy nem tud magának élelmiszert vásárolni.
Tisztelt Képviselő Úr! Önök egy évvel ezelőtt arra szólították fel Magyarország kormányát, hogy változtassunk a statisztikai eljárásokon. Idézem szó szerint, önök 2014 márciusában felszólították a kormányt és a Központi Statisztikai Hivatalt, hogy a lakosság tájékoztatására végre olyan adatgyűjtést folytasson, olyan mutatószámokat alkosson, és olyan fogalmakat használjon, amelyek az emberek általános értékrendje szerinti munkanélküliségről adnak hiteles tájékoztatást. Ugyanez várható el, tisztelt képviselő úr, a kormánytól és a kormánytól függetlenül működő Központi Statisztikai Hivataltól, amikor a szegénységről beszélünk. A szegénység esetében teljesen egyértelművé vált, és ez egy szakmai döntés volt, tisztelt képviselő úr, hogy a jelenleg használt módszertan és azok a mutatószámok, amelyeket egyébként mi létminimum-mutatószámként ismerünk, azok nem alkalmasak arra, hogy a magyarországi szegénység tényleges mértékét, arányát és módozatait megmutassák.
Tisztelt Képviselő Úr! A Központi Statisztikai Hivatal a rá nézve kötelező érvényű hazai és nemzetközi jogszabályoknak, az európai statisztika gyakorlati kódexének, illetve az ENSZ Közgyűlése által elfogadott, A hivatalos statisztika alapelvei című dokumentumnak megfelelően maga határozza meg a módszertanát. Ezért határozottan vissza kell utasítanom azt, hogy politikai nyomásra, a kormány szándéka szerint változtatna azon a kutatási módszertanon, amelyet egyébként ők ott, a szakemberek helyesnek tartanak vagy nem tartanak helyesnek.
A létminimum számításával és annak interpretációs problémáival a hivatal évek óta küzd. 2015. június 24-én a témában tartott sajtóbeszélgetésen a KSH bemutatta, hogy a jelenleg használt létminimum-számítás nem alkalmas a szegénység mérésére, ezért ebben a formában utoljára jelent meg az erről szóló kiadvány. Mindenekelőtt megtévesztő a mutató elnevezése, mert mint a részletes módszertani leírásban is olvasható, a lét puszta fenntartása helyett, amire a nevéből asszociálni lehet, egy olyan, társadalmilag elfogadható életszínvonal-szintet számít, ami 2400 kalóriás élelmiszer-fogyasztásból indul ki, és azon túl figyelembe vesz művelődési, szórakozási, oktatási költségeket is. Elfedi ugyanakkor a társadalomban ténylegesen meglévő szegénységet, hiszen határértéke viszonylag közel esik a társadalmi átlaghoz. Emiatt alkalmatlan a ténylegesen nehéz körülmények között élők helyzetének bemutatására.
A mutató és a kiadvány megszüntetésének tehát nem az az oka, hogy túl sok a szegény, meg amit ön mondott, tisztelt képviselő úr, ahogyan azt az Index cikke is állította, és ahogy ön is mondta, hanem az a cél, hogy minél pontosabb képet kaphassanak az érdeklődők a magyar társadalom rétegeiről. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)
