VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha már megszólította a frakciónkat Bárándy képviselőtársam, akkor reagálnék neki arra, hogy amikor én jobbra néztem, amikor az önök vezérszónoki felszólalása volt, akkor nem tudtam eldönteni, hogy az ülésteremben vagy egy óvodában vagyok, ahol valakinek ellopták a játékát, és emiatt hisztérikus rohamot kap.
És innentől fogva lehet csűrni-csavarni jogászi kifejezésekkel, hogy beadtak volna módosítót vagy nem, elvi kérdés, gyakorlati kérdés, és a többi. Ha úgysem adtak be módosítót, akkor miért baj az, hogy egy hét alatt lezajlik; egyébként kicsit ferdítve az igazságot, nem egy nappal előtte tudtuk meg, hanem én is mint nem jogász szakterülettel foglalkozó képviselő, sokkal hamarabb tudtam már arról, hogy ma tárgyalni fogjuk ezt a törvényjavaslatot.
Visszatérve magához a javaslathoz, nekem lenne egypár szakmai észrevételem és szakmai kérdésem az államtitkár úrhoz, ugyanis mint már itt többször elmondtam felszólalásokban, nekem volt egy szakasza az életemnek, amikor éveken keresztül Komárom-Esztergom megyében pártfogó felügyelőként dolgoztam. Éppen ezért örülök is ennek a javaslatnak, és remélem, hogy az van mögötte, amit én gondolok, és erre szeretnék majd választ kapni az államtitkár úrtól, hogy tényleg ez van-e mögötte.
De először még az egyéb kérdéseimet tenném fel, amit már a többiek is említettek, mások is említettek, ez pedig a kapacitás kérdése. Amikor a büntetés-végrehajtási törvény módosításáról volt szó, akkor is szóba került ez, hogy valószínűleg lesz állománydúsítás a pártfogó felügyeletnél, de hogy ezt hogyan fogják megoldani, az érdekelne engem. Ezekre a speciális feladatokra, amelyeket most a Belügyminisztérium átvett - már többen megkérdezték -, remélhetőleg a régi, akár többéves gyakorlattal rendelkező pártfogó felügyelőket fogják tenni? Ugyanis ha a feladatokat nézzük, akkor ez az a terület, ami nagyon nagy tapasztalatot, munkatapasztalatot igényel, ismernie kell az elítéltek személyiségét, ismernie kell az elítélteket, ismernie kell a börtönállapotokat, ismernie kell a reintegrációs folyamatokat, nemcsak kívülről, hanem abban tevékenyen résztvevőként is.
(14.30)
Tehát az a kérdésem, hogy lesz-e bővítés, ha lesz bővítés, akkor milyen formában, és remélem, hogy nem a frissen felvett pártfogó felügyelőket fogják beosztani ezekbe a komoly beosztásokba. A kérdésem az, hogy a struktúraátalakítás hoz-e magával egyfajta szemléletváltást. Ugyanis amit Bárándy képviselőtársam elmondott, hogy ő aggályát fejezi ki, hogy a pártfogó felügyelők egy része a Belügyminisztériumhoz kerül, én ezt inkább üdvözölni tudom, ugyanis a pártfogó felügyeleten belül nem mindegy, hogy milyen feladatokról beszélünk. Vannak azok a feladatok, mondjuk, a kiskorúakkal foglalkozó pártfogó felügyelőknél vagy az enyhébb bűncselekmény miatt pártfogó felügyeletet kapóknál akár vádemelés elhalasztásánál, akár még egy próbára bocsátásnál is elképzelhető, hogy a szociális szemlélet az, aminek ki kell domborodnia egy pártfogó felügyelő munkájában. Viszont azok a területek, amiket most a Belügyminisztérium átvesz, azok a területek, ahol inkább egy civil büntetés-végrehajtási szemléletre van szükség a pártfogó felügyeletnél.
Amikor megláttam ezt a javaslatot, abban bíztam, hogy a pártfogó felügyelet végre letér a Kerezsi és Gönczöl Katalin által kijelölt liberális útról, és végre áttér a tényleges feladatkörébe, vagyis arra, hogy néha szankciókkal, néha keményen, viszont néha a segítő szakma eszközeit bevetve ezeket az embereket visszavezessék a társadalomba, ezeket az embereket reintegrálják. Ugyanis az a teljes szociális szemlélet, ami jellemző volt az elmúlt időszakban és akkor is, amikor én a pártfogó felügyeletnél dolgoztam - ez az MSZP-SZDSZ-kormányzás idején volt -, helytelen út volt. Helytelen út volt azért is, mert pont e liberális szemlélet miatt nagyon ritka volt az az eset, hogy a pártfogó felügyelő javaslatot tett a büntetés átváltoztatására vagy a feltételes szabadság megszüntetésére. Ez siralmas állapot volt, mert a pártfogó felügyelő volt az, aki napi szinten tapasztalta, hogy az adott elítélt, az adott terhelt a rárótt viselkedési szabályokat, a rárótt feladatokat ellátja-e, együttműködik-e a pártfogó felügyelettel, vagy esetleg olyan életmódot él-e, ami alapján őt feltételes szabadságra bocsátották. Tehát én ezt üdvözölni tudom, ha ez ténylegesen azt jelenti, hogy ebbe az irányba megyünk el.
Lehet, hogy egy lépéssel nem lehet áttérni arra az irányra, ami mondjuk, az Egyesült Államokban jellemző, ahol a pártfogó felügyelők sokkal nagyobb hatáskörrel, hatókörrel és sokkal nagyobb szankcionálási lehetőséggel rendelkeznek, de úgy gondolom, hogy azokon a területeken, amik most átkerülnek a Belügyminisztériumhoz, a pártfogó felügyeletnek ezeken a területein igenis erre a szemléletre, igenis erre a szankciórendszerre és igenis ezekre a lehetőségekre van szükségük az ott dolgozó pártfogó felügyelőknek.
Egy dologra még reagálnék, amit Szél Bernadett mondott el a közfoglalkoztatással kapcsolatban. Szóba hozta a szociális szövetkezeteket. A szociális szövetkezeteket olyan nagyon ne bántsuk, ugyanis ez egy jól működő rendszer lenne. Az egy dolog, hogy kifizetőhelynek használja nagyon sok esetben a kormány és nem működő szociális szövetkezetekbe pumpálja a pénzt, viszont tapasztalhatunk olyanokat is, hogy már kis állami segítséggel működik szociális szövetkezet, lassan eljut arra a szintre, hogy önmagát képes ellátni, sőt arra a szintre is eljut, hogy az egész települését önfenntartóvá tudja tenni. Erre az egyik nagyon jó példa Békésszentandrás, ahol Sinka Imre polgármester ezt nagyon jól és mintaszerűen csinálja. Úgyhogy ne vonjuk egy kalap alá az összes támogatott szociális szövetkezetet, hanem határozzuk meg, hogy itt főleg azokról a szociális szövetkezetekről van szó, amelyek kifizetőhelyeivé váltak az államnak, illetve a kormánynak.
Röviden ezeket szerettem volna megkérdezni. Bízom abban, hogy ténylegesen ez a módosító indítvány ezeket a változásokat fogja elindítani, és végre a liberális pártfogó felügyelői szemlélettől - még egyszer elnézést kérek Schiffer Andrástól, hogy ezt a szót használom, úgy látom, hogy ez érzékenyen érinti - térjünk át arra az útra, hogy ahol kell, legyen meg a szociális szemlélet, legyen meg a szociális munkás affinitás, illetve munka ezen a területen, viszont ahol szükséges, ott igenis pálcát adjunk a pártfogó felügyelő kezébe, hogy azzal pallérozni tudja akár a szabadult elítélteket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
